Ma találtam egy (számomra) értékes, érdekes könyvet.

Szegényt egy mindenféle kacattal, lim-lommal telepakolt zsákból mentettem meg, többek közt egy olyan játék mellől, amiben víz volt (vízzel működött vagy valami ilyesmi). Sajnos a víz kifolyt, kikezdte a könyvet is, az első párszáz oldal nedves, penészedni is elkezdett. Szeretném valahogy megmenteni, mert nagyon megörültem ennek a "leletnek", nagy hasznát venném most.
Csak tegyem ki simán a napra, száraz levegőre?

Ti szép kis almácskák, most bizony meg foglak sütni titeket pitének. Fájni fog, de higgyétek el, sokkal jobb lesz nektek a pitében, majdan a gyomrokban, hiszen előbb-utóbb visszakerültök az anyatermészetbe, s újra almaként élhetitek gömbölyű életeteket, ringatózva az almafa ágán, hogy aztán piros orcájú gyermekek éhüket csillapítsák véletek. Az Anyatermészet gondoskodni fog rólatok...
Ugyan ő sem garantálja, hogy almákként manifesztálódtok újra az élet körforgásába, hiszen alkalmasint selymes fűként fogtok újjászületni, bársonyos tapintású, illatos zöld fűként, szerelmespárok nyoszolyájaként, őzikék és szarvasok vacsorájaként...
Bizony mondom néktek, fájni fog a reszelő, amivel pitébe valóvá alakítalak titeket, de tudnotok kell, senki nem léphet a fejlődés útjára, ha nem hagyja el egy kicsit a komfortzónáját, hiszen egy sokkal magasabb szintre léphettek énáltalam, énvelem és énbennem.

4,5 éves unokaöcsémmel heverünk este a kerti nyugágyakban és nézzük az eget. A nyugágyak olyanok, hogy ha hátradőlünk, akkor az egész nyugágy hátrabillen, így fekvő helyzetbe kerülünk. A nyugágyak billegetésével félórát elszórakoztunk hangosan röhigcsélve, aztán Andris egyszercsak felemeli ujjacskáját, csendre int és fülel. A távolból morajlik az ég, azt hiszi, hogy vihar jön, elég kétségbeesetten néz rám. Én már tudom, hogy nem vihar, hanem egy újabb repülőgép. Itt a budaörsi és a ferihegyi repülőtér "szorításában" nem ritka jelenség, ebben a csendes környezetben meg már messziről hallani.

Andris egész izgalomba jön, hiszen olthatatlan szenvedélyben ég bárminemű közlekedési eszköz iránt. Kérdésekkel bombáz, miközben egyre hangosabban hallani a közeledő gépmadarat. Leszáll-e vagy felszáll, hova megy, honnan jön, vajon milyen típusú repülőgép... Megegyezünk abban, hogy lehet, hogy jön, de lehet, hogy megy, épp Ferihegyre tart, de az is lehet, hogy Sármelléken fog leszállni, és ez csakis egy Boeing 777-es, nem vitás, egyenesen Texasból.
Andris persze rögtön kiszúrja a házunk felett elsuhanó, ezer lámpát villogtató repülőt, örömében tapsolni kezd, és egy időre elfelejti, hogy fél a kutyától, mert észre sem veszi, hogy az vele örülvén, vad farokcsóválás közepette elkezdi nyalogatni a karját.
A gép elment, de most már nincs mese, várjuk a következőt.
Mint anno az unokatestvéreimmel vártuk a vonatokat a káptalanfüredi állomáson, ha már meguntuk a strandolást és kétforintosokat lapíttattunk ki a Nohabokkal.
Andris türelmetlen, mondom neki, számoljunk el tízig, akkor kell jönnie a következő repülőnek. Elszámolunk tízig a kezünkön és tényleg jön a következő! Most már legalább annyira örülök neki, mint Andris.
Megint számolunk, viszont most nem jön a repülő. Mondom Andrisnak, bemondták Ferihegyen, hogy késés van, számoljunk el mégegyszer tízig. Elszámolunk, 8-nál már hallani az újabb morajt, örömünk határtalan, csak tízig kell számolni, és máris jön egy repülő.

Nem, most nem arról lesz szó, hogy itthon kísérleti jelleggel kávét termesztek.
Szeretem a kávét, minden reggel tejeskávéval indítok, és napközben is lemegy még egy (és mégegy...). Amiért ez a bejegyzés megszületett az a legelső találkozásom a zöld kávéval. A Nescafe egy ideje forgalmazza már Magyarországon a Green Blend nevű kávéját. Mint kiderült, egy ismerősöm kedvence lett igen rövid idő alatt, bár ő - ahogy én is - nem szereti a gyorsan oldódó neszkávékat. Megkínált engem is egy ilyen kávéval, bár nagyon hitetlenkedtem, hogy lehet finom egy neszkávé... De igaza volt. Nagyon lágy és kellemes íze van. Tej és édesítés nélkül is ízlett nagyon, kicsit olyan, mint a selyem. Nem tudom jobb szóval leírni. Nagyon finom, na, kóstoljátok meg.

Ma valami meleg levesre vágytam, miután cseppet eláztam délután. Míg hazafelé tartottam, végig egy tányér gőzölgő, forró zöldborsóleves képe lebegett előttem, de hazaérve szembesültem azzal, hogy sajnos borsó nincs itthon. Van viszont zöldbab, egy kis krumpli és répa, így adta magát a zöldbableves.

Elkészíteni egyszerű, mint a nagyszerű ételek többségét. Egy kb. három vagy négyliteres fazékban feltettem főni a kb. 60-70 deka zöldbabot (mirelitzőccség), belekarikáztam egy sárgarépát, 1 fehérrépát egészben hagyva mellétettem és két szem krumplit kockára vágva. Két és fél mokkáskanál sóval még megkínáltam (nem kellett több, mert a leveskockában is van só). Ja igen, a zöldségeket húslevesben (előre megfőzött alaplé) jó megfőzni, dehát, úgy vagyok ezzel, mint az ötliteres uborkásüveggel. Minden rendes háztartásban van készenlétben húsleves a fagyasztóban, mifelénk rendetlenek a háztartások, így kockát dobtam a vízbe...

A kovászos uborka (kofáknak csak "koviubi") a legmegosztóbb savanyúságok egyike. Gyűlölni vagy szeretni lehet, de én még nem találkoztam olyan emberrel, akinek "mindegy" lett volna, szóval, igazi árokásás jön itt, kéremszépen. Merthogy házi kovászos uborka készítésre adtam a fejem. Ebből ugye már kiderült, hogy én odavagyok érte, nálam a savanyúságok királynője, "nonplusultrája", csimborasszója...

Egy hónapja vettem ilyen vödrös savanyúságot a madaras hipermarketben, és ez volt az utolsó csepp a pohárban, illetve a legfőbb motiváció abban, hogy végre én is elkezdjek otthon savanyúságot (kovászos uborkát) készíteni. Ugyanis a boltban kemény forintokért vásárolt uborka ehetetlenül rossz volt. Néztem, mi van benne, hát... Édesítőszer! Meg még egy csomó idegen anyag. Amikor olvastam, kb. úgy voltam vele, mint Besenyő Pista bácsi a térfogatnövelő-, meg a lisztjavítószerrel. Eldöntöttem, nem fér össze a bolti uborka a tudatos táplálkozással, már csak a rettenetes mellékízek miatt is. És ebben Besenyő TT István is egyetért velem.

Megcsináltuk. Dömös-Vadállókövek-Prédikálószék-Dömös. Táv kb. 13 km, emelkedés kb. 450-500 m az első 4 km alatt. Kemény volt, de nagyon-nagyon jóóóóóó!
A terep nem a könnyebb fajta, néhol köves volt. Közvetlenül a Vadállókövek alatt négykézláb kapaszkodós volt a történet. Azaz, lett volna, de én bekapcsoltam az összkerékmeghajtást. Igen, végül úgy döntöttem, hogy viszem az nw botokat is, amik a mászásban nagyon sokat segítettek. Jó, amikor sziklákra másztunk ki, akkor a botokat lent hagytam a szikla tövében, de a nagyon meredek szakaszokon kifejezetten jól jöttek. Sőt, a túratársam olykor elkérte a botok egyikét, így neki is volt egy kis rásegítés a "sípályán" (így neveztük el a Prédikálószékre vezető durva emelkedőt).
Többször kereszteztünk patakot, átugráltunk a köveken, tikkadtan kutattunk valami forrás után (nem gazdálkodtunk valami jól a magunkkal hozott 3 literrel), amit aztán a túra legvégén, a Rám-szakadék tövében megtaláltunk... Útközben persze volt más forrás is, de épp egyik sem csordogált, a Király-kút is halódott.
Reggel kilenckor indultunk és este hétre értünk a kocsihoz, amit Dömösön hagytunk, a templom mellett. Papíron a táv 6 óra lett volna, de mi a Prédikálószék után, a turistaúttól kb. 100 méterre egy tisztáson találtunk egy (nem hivatalos) tűzrakóhelyet, így hát sütögettünk, ettünk, pihentünk, szóval jódarabig elvoltunk, meg aztán nem is siettünk. Csináltunk fotókat, bámészkodtunk, minden szembejövő turistát útbaigazítottunk, a végén már azt is, aki nem kérte.
Persze, a vizet megittuk, s mivel a visszafelé úton szinte minden turista megállított minket útbaigazításért, mindegyiknél megfogadtuk, hogy a következőnek csak vízért cserébe mutatjuk meg a dzsípíeszt (sima, papíralapú turistatérképünk volt).
A legnagyobb forma egy biciklis volt. A turistaút többször is az erdészet műútján vezetett, ami hol aszfaltos volt, hol csak simán földút. Az egyik ilyen köves, földes szakaszon nagyban teker velünk szemben egy tag, országúti bringával (!). Ránkkiáltott, hogy messze van-e még az aszfaltozott út. Hát, azt mondtam, hogy még 1-2 km, mert egyébként fogalmam sem volt (épp akkor értünk ki az erdőből újra az útra), de nem akartam elkeseríteni, olyan elánnal tekert hegynek felfelé... Meg se állt megvárni a választ, amit persze megértek, így csak a hátának beszéltem. "Nézdmár, csávókám megküldte a hegyet országútival!" Bátor ember...
De én is az vagyok, mert az egyszerű Reebok (reklámelhelyezés ) utcai cipőmben mentem. Mindkét nordikos cipőm csak rövidebb távon kényelmes és hasznos (max. 5 km), mert hosszabb távon mindkettő előveszi a szuperképességeit. Az egyik a sarkamat töri fel, a másik vízhólyag-képzésben nagy. Ez a cipő viszont nem sértette fel sehol sem a lábam. Egyszer-kétszer kibicsaklott a bokám a köveken, ez volt az egyszem veszélyforrása a cipőnek.

Ez nem szépségverseny. Kérlek titeket, a Facebook-on szavazzatok a Lea Otthonra!

Köszönjük!

[link]
"De te az orrodig se látsz, neked jó a McDonalds
Neked elég ha koka a kóla, te ugyanúgy tehetsz róla
Hogy átbasznak a reklámmal, ezzel az amerika-lekvárral
Ezzel a mûanyag élettel, ahol annyi ember tévedt el

Mint a háborúban a foglyok, csak a parabola-mocskot fogjuk
Ahol minden nõ tökéletes és minden férfi izmos
Meg a legjobb mosópor, ami a faszom tudja hogy mos
Meg az izomagyú Miki egér, bárkit megöl a kokainér"

Tankcsapda: Jönnek a férgek

Ti urak, ti urak, ti hitvány ebek!

Hogy nem sül le a képetekről a bőr, nem szégyellitek magatokat? Ártatlan embereket fenyegettek gyilkossággal, sortűzzel, dögkúttal mindezt egy kétes múltú, ismeretlen percember kedvéért, aki azt se tudja, hogy a világon vagytok, és magasról tojik rátok?! Hát nem volt nektek jóanyátok, aki a szépre és a jóra tanított volna titeket? Honnan veszitek mindehhez a bátorságot? A Való Világ legyen az egyetlen kulturális élményetek, kár gyöngyöt szórni a disznók elé!

Elfoglaltam magam a zenével. Tudom, büdösbunkó vagyok, mert lekapcsoltam a kislámpámat és kikapcsoltam a laptopot. Elővettem a gitárt és kitaláltam az Umbrella akkordjait.

FC
You have my heart And we'll never be worlds apart
G
May be in magazines
a
But you'll still be my star

blablabla, ugyanezek az akkordok, ugyanebben a sorrendben
F C
Because when the sun shines, we'll shine together
G
Told you I'll be here forever
a
Said I'll always be a friend
F
Took an oath I'ma stick it out till the end

És akkor jön még az a rész, hogy "ela, ela, eh, eh, eh", a lényeg, hogy ez a 4 akkord köll, azt jóvan.

A másik egy ősrégi szám, amit amúgy nagyon szeretek, csak még sose próbáltam elpengetni, a Herman's Hermitstől az I'm into something good.