Avagy arról, hogy mi is az a groteszk kókányolás. 
Merthogy abból a hardcore verzió fog lentebb következni.
Úgy tűnik, a Nikon vízálló kompaktjai érintkezőgondokkal küzdenek. Volt ugye az S32-m, aminek a microHDMI aljzatában okozott zárlatot egy érintkező, egy-két ugyanilyet távjavítottam is (csak volt, aminek az USB-jében volt a zárlat), most pedig itt van egy W100, amiben a SD foglalat érintkezői hajlottak meg csak úgy, egy random kártyacsere során. Márpedig egy vízálló gép csak megéri a megmentést, még ha olyan low-end is, mint ezek a Nikon bumszlik.
Ezek azok : Az S32 és a W100 (utóbbi az S33-ra hasonlít jobban)
Na most ezzel az volt a gond, hogy ennek a foglalatnak nem lehetett csak úgy levenni a tetejét, hogy visszahajtogassuk az érintkezőket - pláne, hogy az érintkezők a tetejében voltak (a hátán fekszik benne a kártya), műalkotásnak szép is lehetett, csak a tartósságával voltak bajok.
Ebben az a valami, hogy nem sütöttem meg az alaplapot...
Mit volt mit tenni, lemelegítettem a foglalatot az alaplapról. Másik foglalatot esélytelen lett volna bekötni (mármint úgy, hogy pl. be is lehessen tenni a kártyát, meg a helyén is maradjon...), ugyanilyet nem találtam sehol (gondolom egyedileg a Nikonnak gyártják).
Jött az ötlet, hogy egy MicroSD átalakító... Van is itthon, nem is kár érte. S így cserélhető maradna a kártya is. Rendes ember ilyet nem csinál, tehát muszáj volt megpróbálni.
Ez a foglalat, a hajlott érintkezőkkel
A foglalat visszafejtésére kb. 2 komplett délután elment, mire rájöttem, hogy a kártya két földjére két-két érintkező bökött (ki találta ki, hogy a kártya földjét Vss-nek kell hívni?! 
), s hogy úgy amúgy melyik kettő az. Na nem az a 9 érintkező volt a baj, hanem hogy a foglalat a belső gépváz belseje felé néz (ezek a Nikonok kb. csupasz fényképezőgépek egy szigetelt burkolatban), szóval minden próbálkozáshoz szét kéne kapni a gépet. Ja, és persze ebben a gépben is az a rettentő igényes alaplap-felső panel kapcsolat van, ami sok más olcsó Nikonban : a 90 fokban találkozó két NYÁK érintkezőit összepöttyintik ónnal Extra macera, de ha meg sem próbálja az ember, akkor tuti nem fog működni 
Ez meg a jegyzet...
Egy délután alatt összekötöztem a kártyaátalakítót az alaplappal, 9 vékony dróttal, a WP érintkező fix földre került, így mindig azt hiszi, hogy van benne kártya. Összerakás (ez még egy délután) után le lehetett formázni a kártyát (ami az eredeti helyén néz ki a gépből, bár a cseréhez nem árt egy csipesz ). A kártyára másolt kép is megjelent a kijelzőn. Miután visszadugtam a szenzor kábelét, már fényképezett is
Bedrótozva
A microSD átalakítót rögzítettem a régi foglalat nyílásába némi ragasztóval, annyival, hogy ha kell, még simán ki lehessen tépni, s persze arra is ügyelve, hogy ki lehessen piszkálni a microSD-t.
Amúgy a felépítés azonos a S32-vel, de szerintem az optika is. A ház minimálisan más, persze nem felcserélhető semmi a két gép között.
A vízálló gépek összerakása mindig kritikus, mivel csak akkor derül ki, milyen lett, amikor először vízbe merül... ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Tehát sürgősen ruhát kellett áztatni. Ha minden igaz, nem lett baja... Nálam is marad 
S ha már volt benne Wi-Fi, Bluetooth : Ezek működnek is, s a Snapbridge, ha nem is egy fullextra távvezérlő, jópofa dolgokat tud Viszont a gép magában is tud egyszerű time lapse-ket készíteni, amit lehet, hogy használni is fogok
