Kukim ki volt a mai nappal. Munka nem volt. 8 órán át bent szenvedtem. Tudom tudom örüljek, hogy van munkám és azért is fizetnek ha éppen nincsen mit csinálni.
A héten felidegesített életem két "nője". Az egyik azzal ha nem ugrok rögtön mikor Ő szeretné akkor "sértődés" van ami abban mutatkozik meg, hogy nem keres és teljesen megváltozik a magatartása felém és ezzel rohadtul felidegesít. A másik drága állandóan hajtogatja, hogy sosem vagyok mellette mikor Ő éppen "boldog" és jól van! Nagy nehezen lerendeztem a dolgokat magamban (hozzátenném ép elméjű ember már belerokkant volna a dolgokba) erre nekem lenne szükségem rá egy szaros telefon beszélgetés közben (persze én hívom nem Ő engem ( nah jó céges telóról ) Persze semmi nem lett a dologból. Le smseztük hogy majd csörget...nem, bealudt. Vártam, Másnap annyit nem nyög oda h dögölj meg bealudtam. Semmi. Persze én vagyok a szar, mert elmondtam a véleményem. Hétfőn hajnalban mikor nem nyílt a kertkapu és lekéste a céges buszt persze jó voltam, hogy behoztam Polgárdiról hajnali 5-kor. (azt sem tudtam fiú vagyok e vagy lány csak mentem én marha). Akkor jó vagyok ha neki fáj valami vagy nincsen jól és persze konkrétan sosem kér dolgokat de úgy intéződnek a dolgok, hogy mindig teljesül minden "vágya". Persze ha ezt felhoznám mint tényt én lennék a világ legszarabb embere...

Elegem van. Elegem van abból, hogy minden csaj csak játszik velem és igen elegem van abból, hogy hagyom magam. A "kapcsolat" elején megy a sírás rívás, hogy ilyen jó vagyok meg ennyire kellek stb stb...a vége meg ez lesz. Írtózatosan nagy szopás részemről.

Elszomorodom ha belegondolok, hogy itt vagyok 31 évesen és még csak esélyem sincsen egy normális kapcsolatra. Semmit nem ér az anyagi ""jólét"" ha nincs kivel megosztani.

Az előző sorok csak kitalációk, fikció mind, ilyen az agyam ha legurul pár sör...