Nem egeszen ertek egyet az *optimista-pesszimista*definicioddal.
A problemamegoldo keszseg szerintem mindket tipusban megtalalhato.Csak az optimista nerm *csapaskent* fogja fel a problemat,hanerm egy adott elethelyzetnek.A pesszimista ezzel szemben-csapaskent,akadalykent,a sors *kiszurasakent*eli meg.Szorong.
En alapjaban pesszimista vagyok,de ujabban egy kellemetlen tortenesre,problemara ugy probalok reagalni,hogy...ez az elet! Az eletet elni kell,es nem vegigszenvedni.
Es ez sokszor segit.Mindjart jobb kedvem lesz!
Egyebkent szerintem az optimista/pesszimista szemlelet fugg attol is,hogy az ember milyen tapasztalatokat gyujtott be az elete folyaman.Akit sok kellemetlenseg ert,az hajlamos a *rosszra keszulni*
De ez mar egy masik kategoria,megpedig,hogy kinek mennyire szerencsesen alakult az elete.Tapasztalataim szerint az elethez elsosorban szerencse kell!
Vannak a kornyezetemben emberek,akiket sorozatosan erik a sorscsapasok,es vannak /igaz ezek kevesen vannak/ akiknek az egesz elete egy karneval.Szinte mindig,minden sikerul Nekik,es az elet sorozatosan kinalja fel az olyan szituaciokat,amik nagy elonnyel jarnak,
annak ellenere,hogy SEMMIT nem tettek annak erdekeben.
Egyszeruen...igy alakul a sorsuk.

[ Szerkesztve ]

verprofi pesszimista,aki felett nem repult el nyomtalanul az ido vasfoga