Szeretem a Sven Hassel regényeket több okból is:
- Egyrészt nagyon jó ábrázolást ad arról, mi is a háború. Mármint hogy az nem holmi hősködés, hogy odamegyünk egy géppuskával, és mindenkit lekaratéjozunk. Erre a kedvencem, amikor kiküldik Papáékat utcát takarítani foszfortámadás után. Égett anyák, gyerekek, csecsemők hulláját szedegetni össze. Ez is a háború.
- Másrészt a rendkívüli humorral megírt karakterek, és a nem kevésbé rendkívüli kalandjaik: Papa, Porta, Pici, a Légiós, Barcelona, stb... Akiken keresztül bemutatja, mennyire meg tud változni az ember (anyagi, erkölcsi, stb...) értékítélete a körülmények hatására.
- Harmadrészt a kedvenceim: a fejezeteket bevezető, jól összeszedett idézetetek, és a bevezetők. Ezekek általában az adott részre jellemző felsővezetői döntésről, annak hatásairól szól, kicsit más nézetben.
Tuib
''A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan.''