Na hétfő van, persze késtem a melóhelyről, most perpillanat úgy érzem nem én tehetek rólla. Tehát a szokott idő, még csak nem is rohanok, persze a buszmegállóban idegesen tépelődő emberkék, akkor már sejthettem volna, de nem, szokott kis-szépaz-élet-végre-dolgozhatom már úgy hiányzott stb. életfelfogással kerülgettem a sok nyugdijast a megállóban. Megjön a buszom elindulunk, fel a fülemre a fülhallgatót laza kis szendergés, és amikor le kell szállnom, ránézek az órámra -azta kiáltok fel, a francba gondolom magamban, egyszer tényleg kinyirok egy buszvezetőt. M?i a francnak kellett ilyen lassan mennie, ahhh nem idegesítem magam, irány a vonat, majd megyek a következővel, ami (szerintem ez a MAV trükkje) természetesen IC és vehetem rá a pótjegyet, mintha nem lenne elég bajom. Szóval valahogy mindig így van: megy egy gyorsvonatnak nevezhető valami, ami persze megáll olyan helyeken is, ahol senki se le, se fel nem száll már több éve, na ezt, ha lekésed, akkor a következő biztos, hogy IC.
De valami van a levegőben, valszeg ez a hétfőhatás, mert hát a kisvonatom is késik 30 percet, - ezen is sokat tépelődtem már -ez a vonat csak ilyen kerek időpontokat tud késni, olyan nincs, hogy 11 perc, vagy 13 perc (na ez biztos soha nem lesz, ebben a technika világában) tuti, hogy kell ennek valami okának lenni. Szóval 30 perc - tehát a késésről nem tehetek.

Kiábrándító így késve kezdeni egy munkanapot, amikor - valszeg semmi dolgom sem lesz, nem mintha ez annyira nagy happy lenne, de ez van, délután megyünk ki valéamit ünnepelni: Mindig van ok az ünneplésre. A főnök szervez valami kis - nevezzük így : közösségformáló fözőcskézést - azért ez mégsem Amerika itt nem lehet elmenni raftingolni, ahol majd megtanuljuk az egymásrautaltságot, ez kérem HUngary,itt ez van: finom kaják, jó nők, sok alkohol meg stb. Nemtom máshol is így van, de nálunk különösen sok az egyedül-álló nő. Egy kettőnek más témája sincs, mint a sex, szóval eléggé szerencsétlen szituk tudnak lenni.

Na szóval a tegnapi naphoz: tehát ez valójában egy megbeszélés volt, bár asszem megbeszélés címén a főnök olyan 4 tőmondatnál többet nem mondott. Mondott még mást is, de az kb. ehhez hasonló volt: szabad a bár, önkiszolgáló, a bal oldali sörcsapolót használd stb.
Tehát valami Lovas-tanyán voltunk, ahova nem ismertetem a kijutás viszontagságait, és az erdőben a megfelelő utkeresési próbálkozásokat, a lényeg megérkeztem egy kisebb lánycsapattal.
Amikor megérkeztünk probáltam a laptopnak valami megfelelő helyet keresni, de a tulaj vagy a főnök mondta, hogy felesleges csak tegyem le valahova, csak mi vagyunk itt kint.
Megkezdődöt a piálás, a borokon kivűl végig ittam a bárt, aztán úgy döntöttem maradok a konyak-kólánál, ki hoztak vagy 10 rekesz pepszit (sosem értettem egy vállalati bulin, mi a francnak jó ez a 2dl-es meg 3 dl-es dobozos vackok, az biztos jó sokba kerül). Jah persze sört meg mindig úgy vesznek, hogy hordóval aztán azt lehet csapolni. Dobozos sör meg soha sincs, csak csapolt. Igéret szerint kb. 2 órakor kész a gulyás, gondoltam, hogy csúszás lesz, de fél négykor már kicsit ideges voltam. (persze a sok ital megnyugtattta a kedélyeket)

Na tehát ezután jöttek a gondok, az első a meglepi ajándék, ami kicsit más meglepetésre gondolt. Éppen a pusztát kémleltem, amikor észrevettem a lovaskocsit, amint keresztül repült a horizonton, a lovak lába alig érte a földet, a kocsikereke pedig egyáltalán nem, mint valami rakéta úgy szelte át a kisebb dombokat. Lényegében ezzel a jelnséggel nem is lett volna semmi gond, de a kocsis kb. 100 méterrel lemaradva próbálta utolérni, nekem úgy tünt nem először kényszerül ilyen sebbességgel futni (de most nem menjünk bele a részletekbe). Szóval míg a lovak irányt nem vettek, addig én is csak úgy szemléltem a jelenetet, mint egy filmet, de hirtelen irányt váltottak és az új cél az ünneplő közösség közepe lehetett, na ez már sok volt ... Többen felugrottak a helyükről és felmérve a helyzetet úgy maradtak, ugyanis a kocsi túl gyorsan közeledett, ahhoz, hogy bármiféle esélyt adjon a menekülésre. Talán ez a mielőtt lepereg előtted az életed filmje effektus lépett életbe (= nézz szét, mert ilyet többet nem látsz) és mindenki szótlanul figyelte az eseményeket. Szóval egyre többen pattantak fel a helyükről és a társalgás is megakadt, asszem nem kellett senkit sem figyelmeztetni, mindenki szemei odatapadtak a megbokrosodott lovak látványára. Lehet, hogy a hirtelen mozgolódás hatása, vagy valami felsőbb hatalom utolsó pillanatban máslépp döntött, de a kocsi újra irányt váltott, és hatalmas csattanással bele a kerítésbe. Na persze ez nem szokványos kerítés volt, hanem valamiféle karám, azaz olyan 10 cm-es átmérőjű farudak voltak a földbe leszúrva olyan másfél méterenként és ezeken keresztbe is farudak voltak.

[Szerkesztve]

Na ezt átszakították, mint 40kilós szablya a meleg vajat,amire szerintem a lovak sem számítottak és ez hirtelen ledöbbentette őket és elszégyelve a saját rombolásukat megpróbáltak megállni, a fizikai világ jelenleg ismert törvényszerüségeire fittyet hányva - na persze ez nem jött össze nekik és mint valami rongybabák csavarodtak össze egy élő megvadult csomóvá.
Egy két hajtó azzonnal elindult futva a kocsi felé, a többiek félve és a kiváncsiságukat legyürve megpróbálták távolabbról szemlélni az eseményeket.
A látványból már csak a kocsis ziháló képe hiányzott, amikor észrevettem a puszta közepén és, mint egy robot, aki éppen végtelen ciklusba ragadt, hol jobbra az épületek felé hol balra a kocsi felé nézett és egyik irányba sem lépett. Aztán, mint ha jelre várt volna, ugyanolyan sebbességgel, (amit egy két evolúcó által érlelt afrikai vadászon kívül nem sokan képesek elérni) eliramodott az épületek felé, később kiderült nem a felelőségvonás elől, hanem a lódoktorért ment.

De most hagyjuk őket magukra a lovakat, meg a többieket. Mivel valahogy és sem éreztem késztetést, hogy szemtanuja legyek valamiféle ''a lovakat lelövik ugye'' jelenetnek, inkább maradtam - bár így utólag talán hiba volt.
Na szóval próbáltam oldani a hangulatot egy-két apró poénnal, persze nem volt sok vevő rá. Éppen egy mondat közepén voltam, amikor az egyik idősebb hölgy, aki majdnem velem szemben ült, tekintete rám szegeződött és úgy maradt - valahogy a szeme elvesztette az értelem pislákóló szikráját is, mint amikor a T2-ben Arninak elmegy a piros szín a szeméből, amikor a következő generációjú terminátor megforgat a hátában valami fémrudat, na szóval azt a mondatot nem sikerült befejeznem. A hölgy szép lassan az oldalára dőlt rá a mellette ülőre, aki idegesen ''valami bajod van?'', ''hello'' kiálltásokat adott ki magából. Aztán leesett neki, hogy vészhelyzet van és egyből próbált vizet önteni egy müanyag pohárba, mivel a keze inkább emlékeztetett egy pörgő ventillátorra, sorra borította fel a poharakat, míg végre meg nem fogtam az egyiket és abba sikerül önteni valami kis vizet, amit rögtön a beteg szájáhhoz emelt. Persze feleslegesen.


[Szerkesztve]

Bennem már korábban felmerült, hogy esetleg most láttuk utoljára a kolléganőnket és most kezdte meg utazását egy másik világba, de a többiekben láthatólag most tudatosult az egész jelenet és kiabálva osztották egymásnak a tanácsokat, ahogy a falfehér még mindig nyitottszemű emberi lényt élesztgették.
''Mentőt, mentőt'' kiabálták - bár semmi kétségem nem volt, hogy el fog indulni a pusztába is egy mentő, de hogy addig megvacsorázunk mire kiér, abban biztos voltam.
Ekkor azonban furcsa fordulatott vett a történet, a többiek utólagos visszamlékezései kissé megmosolyogtatóvá teszik a dolgot, de én megpróbálom leirni ahogy én láttam az eseményeket és semmiféle részemről hozzátett következtetést nem belefoglalni a sztoriba, hogy logikailag egész legyen, inkább legyen hiányos.
Na volt egy személy akinek a kilétét senki sem tudta, hogy ki ő és hogy kerül a partinkra, de többen úgy tippelték, hogy külföldi, az egyik cégnél dolgozik, akivel kapcsolatban állunk. Az öltözete alapján vagy a nagy-Romániából vagy Ukrajnából jöhetett.Na ez a személy (nem tudom, hogy beszélt-e magyarul) elindult a helyéről és szép lassan odament a már lefektetett kollégához és hatáérozottan félretolva az embereket valmit berakott a nyelve alá a még mindig eszméletlenül fekvőnek. Aztán ahogy jött úgy el is tünt, később sem láttuk. Az okosak azt mondták, hogy valami szívgyógyszert tett oda, ami azzonnal feloldódik és egyből hat - de gyorsan hozzátették, mi lett volna, ha nem is az a baja, ami, akkor még nagyobb bajt okozott volna.

Még hosszasan lehetne ecsetelni az eseményeket és a tanulságokat, a lényeg, hogy a kollegina jól van és most már korházban van.
A mai nap is, amikor jövök be a munkába, persze előtte még dolgom volt, be kellett szaladnom a rendőrségre - remélem mindig ebben a szerepkőrben látnak majd. Szóval semmi érdemleges nem történt, a vonat újra késett (10 percet - szép kerek szám, de lett belőlle pontosan 20 perc, lehet nem egyeztetett a vonatvezető és az állomásfőnökség,de az a lényeg ez is szép szám).
Amikor szálltam fel a vonatra meglepődve tapasztaltam egy régi hobbi újraéledését. Röviden leirom a jelenséget, mert engem személyszerint nagyon bosszant. Arról van szó, hogy bizonyos emberek gyoprsan előrefurakodnak a felszálláskor és rohannak végig a szerelvényen, nem üres helyet keresnek, hanem gazdátlan csomagokat és minden fülkébe benézve gyorsan felmérik a helyzetet és mennek tovább, és még mielőtt elindul a vonat leszállnak rólla és már állnak be a következő érkező vonat peronjára. Gondolom őket is jól megzavarja ez az állandó késés.Remélem 1szer az életben ők is otthagynak majd valahol valamit - bár az is elég, ha csak ez a rémálom győtörné őket életük végéig.

Itt vagyok tehetetlenül, meló nincs, megebédeltem, asszem most sort kerítek a magánügyeim intézésére, aztán ha az is megvan, jöhet a türelmes várakozás.
Jahh, hogy mit várok, hát azt, hogy leteljen a munkaidőm, mert valszeg sohasem lesz az, hogy ha nincs melód és még kilátás sincs rá, hazamehetsz. Persze lehet, hogy csak én vagyok a telhetetlen, hogy nemtok örülni a munkátlanságnak, de valahogy az emberben ez olyan feleslegesség érzést generál, meg most olyan piszoknak érzem magam, azokkal szemben akik minden napot végignyomnak sőt még este is túlóráznak.
Na jöhet a telefonálgatás intézni az intéznivalót ...

[Szerkesztve]

Na ma volt meló -hmmm, meg van is, annyi, hogy otthon is legalább 24órázni fogok. A multkor is olyan jó volt a gép előtt aludni -szeretem az ilyen abszolut unalmas dolgokat, hogy képes vagyok elaludni az asztalnál. A barátom is elég sokat programozik, általában hajnalban jön haza 2 körül és reggel korán elmegy, ugyhogy most, hogy elromlott a server, vagy jobban mondva el sem indult, így végre találkoztunk - na amugy egy lakásban lakunk.
Mondjuk most béreltek neki egy félévre egy másikat, amit ő rendezett be (talán egy ágy egy szék és egy mikro van az egész 68 négyzetméteres lakásban. Szeretem ezt a minimalista stílust.
Jahh visszatérve a melóra, nem is lenne gond vele, a lényege az, hogy irok egy progit, ami egy word doc-ból csinál majd tárgymutatót, meg névmutatót. Meg szépen elrendezgeti a dolgokat, ahogy majd könyvben megjelenik. (Nagy trükkösen fogom majd megcsinálni egy adatbázisba pakolgatom a cuccokat aztán majd ott rendezgetem át, aztán vissza wordbe)
Hogy miért kell ilyen melókat csinálnom?

A másik meló, ami szintén hétvégén lesz: egy-két plc-t kell majd felprogramozni, aztán most nem irom ide -egy nagyon nagyon nagy cégnél fogják használni a rendszert.
Az ilyen melókat imádom, olyan jó bemenni egy nagynagycéghez, mint valami szakértő és csendesen bólogatni, igen - igen minden úgy lesz.
Jahh a múltkor voltam egy nagykernél nagyon jó volt hatalmas gyárudvaron elterpeszkedő épületek, ilyenkor mindig el fog a vágy, hogy milyen lenne egy ilyen helyen dolgozni, de aztán, mindig rájövök ez csak így izgalmas, ha benne lennék és pakolászni kellene, meg számlázni, meg minden ilyen agyatlanságot - kiakadnék egy hét után.
A mostani meló helyemen is, amikor kevesebb volt a munka, kipróbáltam a többiek melóját, kivétel a portásét (bár ő szerette volna, de az már kicsit vicces lett volna - bár egyszer kétszer én zártam és kapcsoltam be a biztonsági rendszert éjszakára, de egész nap ülni a bejárattal szemben, ajaj)
Persze biztonsági őr sem voltam, de a többiekét csak úgy poénból megcsináltam - ez lehet, hogy gyerekes - de legjobb módszer megismerni mindenkit, meg úgy összeségében a folyamatokat - na azért nem voltam mindenhol olyan sok időt, pl.: a fénymásoló élete csöppet sem unalmas és eléggé fárasztó is, hozzák sorba az összetűzött lapokat szedd szét másold le, kapcsold újra össze és figyeld, hogy melyiket hány példányban.

Persze mindenkinek tetszett, hogy kipróbálom a melókat, csináltam még olyat is, hogy felvettem a titkárnő helyett a telefont.Na az jó poén volt, persze, akik ott voltak röhögtek, mert semmit sem tudtam, még néha azt sem, hogy mi is a pontos címünk, persze mindig elnézést kértem, és mondta csak éppen beugrottam helyettesíteni.
Legjobb meló raktárosnak lenni, hmm az volt az igazi, hallgattuk lent a raktárban a rádiót olvasgattunk és vártuk a telefont, hogy előkotorjunk valamit aztán ment a verseny ki milyen gyorsan találja meg, azt,amit kérnek.

Most segítettem megfogalmazni a könyv bevezetőjében a köszönetmondást magamnak, hogy milyen jól csináltam. - gondolom így történnek mindenhol a dolgok, még kész sincs, de már megy a köszönet fogalmazás meg az előszó írása. Hát hiába ez egy ilyen ország vagy világ inkább.Vajon hány könyv készül úgy, hogy előbb megirja valaki az előszót, amiben méltatja azt, ami még el sem készült?
Jah ebédnél hallottam egy nagyon jó mondatot: Ez egy következmények nélküli ország - hát igen, de ilyen a melóhelyem is, következmények nélküli.
Most is kezdődik a selejtezés és vele párhuzamosan a szabadrablás. Felvetettem, hogy az egytípusú gépeket, amiket közel egyidőben vettünk (van vagy 3 ilyen kupac) adjuk iskoláknak, ne a dolgozóknak. Nem volt sikerem - de azt talán elértem, hogy vagy 8 gépet egy ált. suli megkap valami hp vectrák, csak tudnak kezdeni valamit vele. Persze megkérdezték, hogy a bútorokat nem lehetne vele vinni - felőllem. Csak nehogy otthon landoljon tettem hozzá magamban.
Na de, hogy a festmények egy része is eltünt, az már kicsit dühítő, asszem értékes képek voltak, valaki mondta is, hogy melyik magyar festő képei, de tudom barbár vagyok nem jegyeztem meg. (tehát nem reprók).Elképzelem, ahogy a vendégeinek mutatja a falon a képeket, ez ennek meg ennek a festménye - ohh és mindenki csodálkozik, hogy vajon honnan talik egyeseknek rá. Nem sajnálom, mert eladni ugysem tudja őket, de ilyen áron nekem nem kellene. Na szóval így zajlik egy költözés, de ilyenben már volt részem, többször is.



[Szerkesztve]

A legnagyobb poen eddig az volt, amikor az egyik egyetemen átvették a gépeket, valami pályázatos gépek voltak, aztán ahogy pakolták ki, osztották el a gépeket még bedobozolva, az egyik eltünt, monitorral meg mindennel együtt - mondtam nekik nálunk is mindig így van, tünnek el a dolgok nem vagyunk egy arabország, ahol kézlevágás járt régen az ilyenért (vagy még van, ahol most is).
Ha már a szabadrablásnál tartunk, sosem értettem, hogy az igazgatók, meg a vezetők, miért lopnak? Mert hát hiába csinálják csendesen az ilyen ügyek mindig kiderülnek.
Na pl.: a gazdasági igazgatónk azt mondja nekem, hogy az ő gépét nem lehet leselejtezni. Mondom, az oke, hogy semmi baja sincsen, meg nem leselejtezve lesz, hanem cégen belül kerül át egy másik helyre és ő meg kap egy ujabbat (egyébként egy 2gigás celeronról van szó), mint mindenki. Már arra gondoltam, hogy szólok neki, hogy rendben, maradjon a gépe, ha ennyire ragaszkodik hozzá, majd elrendezem, de aztán kiderült, hogy othonra szeretné - szóval ez van - ilyen egy gazdasági igazgató - téved ha ezt mások nem fogják megtudni.
Na azt meg végképp nemtom, hogy a takarítónők miért nem viszik el a cuccokat.

Na most lehet venni ezt a nagy ananászt 200 ft-ért, asszem 3kilos. Nem tudom, hogy vegyek-e, vagy inkábvb vegyek a Metroban, asszem ott is pont akciós és olyan 300 ft környékén van. Fölöttéb gyanús. Az egyik kolléga árulja ....
A kukorica 20 ft, a szamócalekvár 120 ft, a meggylekvár 100 ft - jaja mintha ujra a 80as években lennénk.

[Szerkesztve]

A szokásos ütem, újra hétfőéletérzés: a vonat késik 30 percet, a buszon dulakodnak a nyugdijasok a jobb helyekért. Mikor megérkezem már megsem lepődök, hogy a kollégák az épület előtt egy kocsit állnak körbe és boldogan távoznak egy-egy rekesz lekvárral.
Na most kell leszögeznem az örök igazságot: ha valaki gyorsan akar meggazdagodni nem egészen törvényes módon, ott törvényszerű a bukás.

[Szerkesztve]

Bent sem jobb a helyzet: költözködünk. Az egyik haverom egy irodaházban dolgozik és ő mesélte, hogy a folyosón felejtett az egyik cég egy nagy fénymásolót. Ellopni biztos nem fogják, mert ahhoz túl nagy, de nem is tudom ilyenkor mi a helyzet, az hogy nálunk is lesznek ilyen amatőr hibák az szinte törvényszerű. Már most nem találom a dvd-ket, amikre a mentést kellene kiírni, mert ugye a szekrény tünt el, amiben benne volt.Na majd ha lesz kedvem kutatni, szétnézek az épületben.

Milyen furcsa, hogy nincs itt ez a nagy szekrény - mondta az egyik kollegina, lám lám nem csak nekem hiányzik. (mondjuk őt az zavarja, hogy megbomlott a chi vagy mi a francnak az áramlása, vagy a feng suhi nem suhan, egyszer előadást tartott nekem erről, hogy mi a helyes meg mi nem, hogy kell egészségesen élni)
Gyorsan lekopogom még nem voltam betegszabin mióta dolgozom - az egyik haver szerint azért, mert mindig van egy fontos meló, amit meg kell csinálni - bezzeg az egyetemen vizsgaidőszakban mindig megfáztam
Ezek a munkások aztán nem néznek semerre sem, ahogy pakolásznak, 1szerüen döbbenet mekkora szemekkel nézik a nőket közben az egyik majdnem elvitte a monitoromat, kb. így fognak egyszer járni : Bővebben: link
Na ez már dühítő már ma harmadszor nyomja be a falig valaki az íróasztalomat. Így már nem lehet dolgozni, könyörgöm csak a munkám akarom végezni, mert tudom, hogy költözünk, de akkor miért kell bevállalni határidős munkákat - a sok pénzéhes dög miatt van minden.
Az az egy szerencse van, hogy az egészséges élet eddig csak egy kolleginát fertőzött meg, mert ez a sok hülyeség, amivel jár - pl.: valami kis kristályokat vagy miket tesz a monitor tetejére, hogy ne sugározzon - szóval szerintem meg csak ki kellene kapcsolni, aztán meg dolgozzon géppel, hanem irjon egy füzetbe - azt majd lehullik a keze, ha teleirta. Ajaj de utálom már ezt a hozzáállást, hogy mindenről a civilízáció tehet.

Na ez a költözés teljesen feldobja az embereket, úgy látom, hogy mindenkit kizökkentett a mindennapi ritmusból.Az a legjobb mindenkinek, hogy most van mire hivatkozni, aminek persze van alapja, tőllem is kértek egy melót, már csak ki kellett volna nyomtatni, aztán már minden nyomtatót elvittek, oke mondom, akkor kinyomom a fénymásolón, na bekapcs, az meg irja, hogy nincs benne elég festék - a francba, keresnem kellett valami ősrégi nyomtatót és azon kinyomni vagy 52 oldal cimkét - persze egy idő után egyre szürkébben, aztán már tüntek el a vonalkódból vonalak - gondolom ez nem lesz nyerő. Nyomtató kikapcs, festékkkazetta kivesz, felráz, nyomtatás leállítása, nyomtató vissza, elszur egy oldalt, mert méteres betüket nyom, újra kikapcs, rossz pépör bele, nyomtató teszt - ha oke, indulhat a nyomtatás, ha nem, akkor újra kikapcs. És ezt ismételgetni 10 oldalanként.

Na ez most még így megy egy darabig, egyre kevesebben dolgozunk - egyre többen illannak el szabira, és egyre több a munkákban az üresjárat.
Na tényleg reggel a vonat valszeg időben ment, csak én számítottam a szokásos adag késésre, hát ilyen nincs - az IC indulásig, ami a következő vonat (ezt már irtam, a MAV trükkje, hogy egy vonat egy IC egyirányba felváltva, hogy ha lekésed a vonatodat, akkor IC-vel menj) volt kb 3 perc, na mondom magamban egy próbát megér, megkérdezem a pénztáros cicát, hogy lehet-e még Ic jegyet venni? Lehet, oke akkor kérek egyet - na most meg jött az okoskodás, ami általában kimarad: megkérdezte, hogy első osztályra kérem, dohányzó legyen-e - hát ilyen nincs, amikor kiadta a jegyet és odadtam a pénzt, mindössze félpercem maradt.

Rohantam , rohantam, aztán mikor felértem már ment az IC. Akkor arra gondoltam, hogy nem szabad felugrani mozgó vonatra - de azért futottam a vonat után, mert persze ajtó nem volt a közelemben, és hát szerencsémre még nem kedte becsukni az ajtókat és az egyik kezemmel elkaptam a kapaszkodót és ugrottam. A vonaton belül már nem volt tökéletes az érkezésem majdnem elestem, gyorsan beballagtam a vonat belsejébe.

Persze, amikor végigsétáltam üres helyet keresve - most perpillanat nem érdeklet a hely-azonosítóm - ámuló tekintetek gyűrűjén kellett magam végigszuszakolni, ami a bravúros mutatványomnak volt köszönhető. A műugrásomat ugyan senki sem látta, de az mindenképpen valószerűtlennek hatott, hogy már megy a vonat, ráadásul IC és egy lihegő verejtékben úszó fiatalember laptoppal az oldalán most keresget helyet magának -szóval mindenki tudta, hogy mi történt, amikor már meg is találtam a megfelelő helyet fékezett a vonat. Ja, ja valszeg én voltam az oka, remélem nem gázoltam senkinek sem bele a nyugodt kis életébe. Két perc késlekedés és már indult is újra a vonat Biztos van erre is szabály a MAv-nál, hogy ha valaki felugrik, akkor kötelező ellenőrizni, hogy túlélte-e.
Na mind1, a főnök hivott volna, hogy nézzem meg az új épület biztonsági beállításait - mindent számítógépek vezérelnek majd. Persze, persze van leirás mindenhez, ha most elkezdeném olvasni napi 200 oldalas átlaggal számítva másfél év lenne mire elolvasnék mindent. Azért ilyen bonyolult, mert csak egy példát kiragadok: az embereknek különböző jogaik vannak, az épület fel van osztva öt zónára. Tehát minden embernek két lehetősége van valamilyen zónához az azt jelenti, hogy emberenként van 32 féle bejárási lehetősége.
Mivel ezek a zónák termekből állnak és előfordulhat olyan eset is, hogy az egyik zónához lenne joga, de azt olyan zónák veszik körbe, hogy nincs bejutási lehetősége, akkor meg van lőve a dolog, de fel lehet oldani a zónahatárokat egyes esetekben és számuklra új határokat kijelölni. Na ez azt jelenti, hogy kicsit érthetőbb legyek, hogy mindenki mágneskártyával a kezében közlekedik és bizonyos ajtókon átmehet, másokon nincs rá lehetősége.
Ja ja van egy kivétel, aki mindenhova bemehet és bármire joga van és megváltoztathatja a többiek jogait is - persze ez jó mókára ad lehetőséget - már alig várom, hogy terelgessem a kis hangyákat.




[Szerkesztve]

[Szerkesztve]

Na szóval engem aztán az ilyen dolgok nagyon érdekelnek, ha kell, ha nem csinálom a statisztikákat - azért többnyire kérik is, de úgy önszorgalomból is átnézegetem az eszközöket - na itt nem a dolgozókra gondolok, mert abból mindig csak a baj származik, mondjuk ki hány percet tölt az irodájában - ebből mennyit netezik és úgy nagyjából kijön a napi 3óra, amit aktív munkával tölt el. Na ja, lehet, hogy még ezenkivül telefonál és az is munka meg stb.
De ezekbe a kérdésekbe nem jó belemenni, de mondjuk, hogy melyik a legforgalmasabb ajtó az épületben és melyikre van a legtöbb embernek joga, az azért nem mellékes.
A másik nagy szívás a klíma - a veszekedések egyik sarkallatos pontja lesz ez is. Majd azt mondom, hogy nem értek hozzá - mert aztán állítgathatom állandóan.