Na hétfő van, persze késtem a melóhelyről, most perpillanat úgy érzem nem én tehetek rólla. Tehát a szokott idő, még csak nem is rohanok, persze a buszmegállóban idegesen tépelődő emberkék, akkor már sejthettem volna, de nem, szokott kis-szépaz-élet-végre-dolgozhatom már úgy hiányzott stb. életfelfogással kerülgettem a sok nyugdijast a megállóban. Megjön a buszom elindulunk, fel a fülemre a fülhallgatót laza kis szendergés, és amikor le kell szállnom, ránézek az órámra -azta kiáltok fel, a francba gondolom magamban, egyszer tényleg kinyirok egy buszvezetőt. M?i a francnak kellett ilyen lassan mennie, ahhh nem idegesítem magam, irány a vonat, majd megyek a következővel, ami (szerintem ez a MAV trükkje) természetesen IC és vehetem rá a pótjegyet, mintha nem lenne elég bajom. Szóval valahogy mindig így van: megy egy gyorsvonatnak nevezhető valami, ami persze megáll olyan helyeken is, ahol senki se le, se fel nem száll már több éve, na ezt, ha lekésed, akkor a következő biztos, hogy IC.
De valami van a levegőben, valszeg ez a hétfőhatás, mert hát a kisvonatom is késik 30 percet, - ezen is sokat tépelődtem már -ez a vonat csak ilyen kerek időpontokat tud késni, olyan nincs, hogy 11 perc, vagy 13 perc (na ez biztos soha nem lesz, ebben a technika világában) tuti, hogy kell ennek valami okának lenni. Szóval 30 perc - tehát a késésről nem tehetek.