Engem csak egy apróság zavar, hogy a vámpír sosem volt egy cukorborsó, és pláne nem volt ideális apajelölt. Amit a kedves szerző művelt a figurával, az durva tévedés.
A vámpír lényege az öncélú sóvárgás a vér után. Szexuális töltetű figura, de utódnemzés képessége nélkül! (Alapból az eredeti alakjában vérre szomjazó síri szellem.)

Olvastam, láttam sok vámpíros sztorit, de eme rózsaszín változat letaglózott. A szerzőnek fogalma sincs róla, hogy mekkora bakot lőtt. Persze a tini lányok élvezik az örök szerelem édes ámítását, a veszéllyel való játszadozást, csak éppen egy vámpírból sosem lesz férj és apa.

Mesékre szükség van. Csak a szerző rossz figurát választott ki az örök szerelem szépségeinek és borzalmainak elmondására. Bár, ha a borzalmak taglalása is benne volt a tervében, akkor gratulálok neki. A sztori későbbi fejezetei alapján egészen különös módon élte meg és dolgozta fel a saját anyaságát, gyermekei világra hozatalát. Ráadásul a vámpír, szexuális háttere miatt, a mesélő szerelmi elképzeléseiről is mindent elárul.

***

Amióta Edward megismerte Bellát,

sokszor éjszakázik:

Love, love, love...

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.