Szép! Tényleg megható...
A vers pedig profi, ehhez tehetség kell.

[ Szerkesztve ]

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

Jó kis vers!Nem keveset dolgozhattál vele!
Tényleg megható.( )

Meg mért pont most jönne ki a táp gyengesége, mind a két kari annyira nagy teljesítményű, h már bootkor pezsgőt bontanak a DÉMÁSZ-nál?-by finest

Szinte semennyit Kb. negyed óra alatt megvolt.

Akkor vérprofi lehetsz!
Grat
Nekem rímeket nehéz találni!

[ Szerkesztve ]

Meg mért pont most jönne ki a táp gyengesége, mind a két kari annyira nagy teljesítményű, h már bootkor pezsgőt bontanak a DÉMÁSZ-nál?-by finest

Gyönyörű vers lett, és hogy örülhetett neki szegény kislány.
Ezzel egy nagy adag erőt adtál neki, és egy jó érzés neked is...

"Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes"

huh, ez az üvegcsont betegség nem vicc. pedig azt írják, elég ritka (1:50000hez).
szerintem is szép gesztus a vers

Számunkra egyértelmű, hogy a világon a magyar nők a legszebbek, de lássuk be, ezt minden nemzet így gondolja, de csak mi tudjuk, hogy nekünk van igazunk. -by Bocha

Ez az üvegcsont ez nagyon durva. Rettenetes betegség. Nagyon szép verset írtál, gratulálok! Nagyszerü költő-író lehetne belőled olvastál már haikut?

Hodzsimicsicsa! Kiayeeeee!

Üvegcsont

Porcelán vagyok.
Máz nélkül, festék nélkül,
Vékonyra égetett ki a teremtő.

Üveg vagyok.
Finoman, áttetszően,
Roppanással sújt a jövő.

Nincs megmentőm.
Nincs ellentét-párom.
Helyemet az őrlő világban,
Mondd, hol találom?

Hozzám érnél, de csak mint tank,
Törtetsz át érzékeny testemen.
Ha tudnád, a "nap mint nap",
Hány vérző sebet ejt lelkemen.

Hallom, ahogy roppan.
A fájdalom robban.
Te kibírnád épen,
Ha csontod törne
Egy baráti, szorító kézben?

Nincs ilyen betegséggel elő ismerősöm, csak megihletett a dolog. Köszönet érte.

Álmában nagy folyó volt, de amikor felébredt, maradt kis patak. S csak csordogált tovább, mint könny az arcon, az óriás fák alatt.

Hát ez valami sokkoló! Nagyon jól eltaláltad a lényeget! Grat hozzá!

Üvegcsont

Akár az üveg, úgy törik a csont,
Reccs, s van nagy éles fájdalom.
Az élet szomorú dolgokat tud olykor produkálni,
Sokan üvegcsonttal nem tudunk járni.

S ha mégis, az életünk kész gyötrelem,
Fejünkben ott motoszkál a kínzó félelem.
Mi lesz velünk holnap, túléljük törés nélkül?
Jobb ha az ember, állapotával valahogy kibekül.

Mit tehet mást? Mást úgy sem tud,
Az ember sorsa el?l el nem fut.
Nem is tudna, úgyis utoléri,
Az örömöt néha csak pillanatokban méri.

Milyen lehet vajon teljesen másnak lenni?
S erős csontokkal járni-kelni?
S akik járni sem tudnak, lábra állhatnának,
S nem emésztené őket a keserű bánat.

Ez a vers kint van az Üvegcsontú Betegekért Közhasznú Alapítvány honlapjának címlapján is, mely szintén az én tollamból való...

[ Szerkesztve ]