Nekem már az is büdös, amikor egy sportoló országot vált boldogulása reményében.

Ez azért nem ennyire egyszerű. Konkrétan ismerek egy lányt(mit ismerek, jóbarátom), aki kiment itthonról sportolni, mert olyannyira kimagaslott az itthoni mezőnyből, hogy nem túlzok, ha azt mondom, az ország legjobb játékosa a posztján(a válogatott meccsekre hazajár). Kiment a szerbekhez, mert kapott egy lehetőséget. Sokáig őrlődött, de én örülök, hogy ezt választotta. A mostani csapata egy úgymond gyűjtőcsapat, ami a jövő tehetségeit építi, konkrétan 3 meccsel vezetik a szerb bajnokságot. És amellett, hogy hiányzik, nagyon büszke vagyok rá. Ha szóba kerül az olimpia, akkor mindig gondolkodóba esik, mert valóban nehéz döntés. A mostani helyén van esélye, nem is kevés, hogy kijusson és játsszon olimpián, ennek az az ára, hogy szerb színekben kell versenyeznie. Ugyanakkor magyar színekben a következő évezredben se indulna csapat az olimpián.

Én nagyon büszke vagyok a magyarjainkra, de őszintén tudom biztatni, hogy ne érezze rosszul magát, egy ilyen lehetőséget adott esetben ne hagyjon ki.

Az edzések, edzők és felkészítések, illetve regenerációs lehetőségek kontrasztját nem emelném ki a magyar és szerb viszonylatban, mert kvázi szánalmas, mintha egy kispolákot hasonlítanék egy új S mercihez, és ez nem túlzás.

(Mindezt a hölgytől függetlenül, akiről a cikk szól, róla nem tudok annyit, hogy ítélkezhessek.)

[ Szerkesztve ]

"The time you enjoy wasting is not wasted time."