Szia Tildy, sok okosat elmodtak már elôttem, amikhez csak csatlakozni tudok..és
együttérzek veled én is.

.......de hadd mondjak valamit. Egyrészt azt soha sem tudhatjuk, hogy kit mennyi pofon ér vagy ért a látható sikerei alapján, Mi is egyszer az életünk "fénypontján" kényszerültünk újrakezdeni mindent a teljes nulláról ! mert az emberek pofonokra való hozzáállása (reakciója) nagyon különbözô.

Másrészt a saját gondolkodásunkkal nagyon sokat segíthetünk magunkon. Pl itt egy kis tanmese a hogyanról:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a templom egerénél is szegényebb ember, aki olyan nagyon szegény volt, hogy még cipôre sem tellettt neki. Bezzeg minden ismerôsének szép csillogó cipôje volt.., ami csak tetézte a bánatát ...Mígnem egyszercsak találkozott valakivel, aki csak legyintett az ô panaszára.
Értetlenül és kicsit sértôdötten hallgatta a látszólag empátiamentes szólót, aki azt mondta neki, hogy

"Csak ennyi bajod van, hogy nincs cipôd? Mit szóljon az, akinek lába nincs, amire a cipôt húzhatná??"

Eddig a tanmese.
... nekem segíteni szokott ez a koncepció.

Aztán az is igaz, hogyha másokhoz hasonlítgatja magát az ember, akkkor rendszerint nem a legmagasztosabb és nem a legfölemelôbb gondolatai szoktak támadni , ....... hanem a béka feneke alatt elcsüggednek az embernek. Ez is egy olyan törvényszerûség, amit jó tudni.

...a hit nem egy tôlünk független valami. Még az önmagunkban való hitért is meg kell "birkózni" a felmerülô rossz gondolatok ellenében.

A helyzet az, hogy az ember az, amit gondol magáról. Lehetsz te a legnyomorultabb körülmények között is, ha a szellemedben ép és egészséges vagy, akkor van remény az újboli talpraállásra. Ezért nagyon fontos a helyes gondolkodás, vagyis nem szabad átadni magunkat az önsajnálatnak ( "pity-party"nak ), hanem magunkra kell eröltetni a "champion szellemet"

Sok sikert neked, és soha ne add föl a reményt, mert kudarcok, bajok mindenkit érnek, de az a gyôztes aki, ha elesik is, újra föláll...ha kell ezerszer is

[ Szerkesztve ]

IN GOD WE TRUST!