Hát, összességében nem vészesen. Nem véletlenül a legkisebb, legvacakabb szobahelikopterek is így készülnek. Az igazán vacak megoldásokban a farokrotor függőleges, és így elhagyható az imbolygótárcsa. Na az a bonyolult része: [link] A képen a vízszintes lila fémkorong, amiből egy pálca áll ki hátrafelé.
A két tengely egymáson belül fut a koaxoknál, ami igazából két plusz csapágyat egy plusz motort és fogaskerekeket jelent, de még mindig nagyságrendekkel kevésbé komplex, mint a fentebb linkelt rendszerek - természetesen nyomukba sem ér sem ár, sem teljesítmény tekintetében.
Persze a komolyabb koaxokon nem spóroltak így, ott egyszerűen a könnyű manőverezhetőség volt a szempont. A szerkezet egyszerűsödése ott is megjelenik, hogyha ugye az adott rotorfejhez imbolygótárcsa is tartozik, akkor a farokrotor teljességében elhagyható, mint ahogy sok modellen ez dísz is volt.
"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István
