Hát grat a cikk írójának, de
Van egy fontos dolog, ami itt is, és az élet többi részén is megmutatkozik és a megcsömörléshez vezet, mégpedig az hogy ha valaki nem annyira ügyes, vagy néhány dologban gyengébb ahelyett hogy segítenék egymást az emberek, még ki is nevetik a másikat. Egy szegény szerencsétlen 12 éves gyerek, lehet szeret focizni, de ha ha kiközösítik, és megalázzák, akkor elmegy a kedve az egésztől, és esetleg megtalálja a számítógépet, ahol áll sikereket érhet el, akkor inkább azt választja. Az ember gyarló és esendő, és túl sok sikertelenség után nehézen áll talpra(ki kevésbé, ki jobban össze törik). Nem mindenkiből lesz élsportoló, vagy jó tanuló, lehet hogy valaki átlagos vagy annál rosszabb adottságokkal bír, és akkor kiközösítik az embertársai.
Saját példám: Én utáltam a tesi órát, mert 1, voltak ágak, ahol gyengén teljesítettem, 2 mindig ment a másik alázása. Én nehezen dolgoztam fel, legalábbis akkoriban, és kifejezetten utáltam tesi órákra járni. Ne értsetek félre, nem voltam rossz képességű, csak szimplán átlagos, de nálunk akkor is ment az alázás, ha pl fociban nem védtem ki egy gólt(főleg hogy rossz kapus vagyok, de mindig beraktak), vagy mondjuk féltem a szekrény ugrástól, nem is ment úgy mint a többieknek, és egyszer ki is ment a térdem egy rossz érkezés miatt. Van egy szint ahol a diákok nem képesek kezelni ezeket a helyzeteket, mármint hogy kinevetik, megalázzák, és a tanárok csak ölbe tett kézzel nézték a dolgot? Ha látja hogy nem megy, akkor miért nem segít szerencsétlen diákon? Szal alapvetően a rendszerben van a hiba. mert az ember igényli a mozgást(pl szeretek futni, kint dolgozni a friss levegőn a kertbe, vagy elmenni a túrázni), de csapat sportban pl azért nem vennék részt, mert félek, hogy ugyan azok a dolgok lennének, mint általános, vagy középiskolában....

[ Szerkesztve ]

Lehet akármilyen APU, és bár bennük van a jövő, a dVGA, az dVGA marad örökre!