...ez nálunk anyukámra jellemző: valami berögződés, hogy ha kimegyünk, akkor "zabálni kell" ...és fel kell pakolni minket kajával, mert biztos nincs itthon semmink... kb nem is szeretek előre szólni, hogy mikor megyünk ki, mert akkor egész nap süt-főz, hogy legyen több napra elegendő ellátmány, mi meg kb csak azt szeretnénk, hogy ha kint vagyunk, akkor kötetlenül beszélgethessünk meg unokázhasson
de ehelyett süt-főz ezerrel mindenképp... akkor is, ha mondom, hogy x időpontra megyünk tovább: akkor még berak egy tál akármilyen sütnivalót, hogy "ez kész lesz addig" ...aztán persze nem lesz kész, de akkor vigyük el forrón (hurcoljuk nyáron 40fokban a kocsiban órákon át és süssük készre itthon... persze az ilyen megy a kukába, mert már hurcolás közben megromlik... hiába mondjuk, hogy NE, akkor is...) ...nem tudjuk megértetni vele, hogy elég jól menedzseljük a fogyasztásunkat és van mit ennünk, ha pedig így kényszeresen felpakol minket, akkor a kaja egy része kukában végzi
amit utálunk
"Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris