Egyrészt nem ismertem ennek az írásnak az előzményeit, másrészt ritkán olvasok Logouton, pláne ilyen személyes történeteket. Ezúttal kivételt tettem, és az írás olvasása közben azonnal rájöttem, hogy miért: tulajdonképpen sorstársak vagyunk.

Talán 10 éve is van már, hogy a családi kutyusunkkal, egy nőstény törpetacskóval hasonló poklot jártunk meg. Ugyan teljesen más apropóból: a mi kutyánk kvázi egyik napról a másikra lebénult a hátsó felére, ami azt jelenti, hogy azon felül hogy a hátsó lábait egyáltalán nem tudta mozgatni, még be is csinált szerencsétlen...

Borzasztó volt. Féltünk, hogy elveszítjük, itt a vége. A helyi állatorvos eléggé elbagatellizálta a dolgot, de szerencsére még így is időben léptünk. Ironikus, hogy mi is pont a budapesti egyetemre vittük. Megműtötték, hazahoztuk, és egy csodálatos fizioterapeuta (egykori színésznő) segítségével, nem kevés összegért (szerintem a fizioterapeutával együtt 1 év intenzív tornázás + a műtét összesen közel lehetett az 1 millió forint környékéhez) újra 4 lábra állt. Nem lett olyan mint volt, de azóta sem tántorítja el a helyzete attól, hogy ész nélkül rohangáljon...

Azt viszont nem tudom, hogy az egyetemen hogy, milyen módon álltak hozzá. Én elhiszem amit írsz, de azt is tudom hogy szinte azonnali segítséget kaptunk. Nem menteni akarom az egyetemet vagy azt a személyt aki így bánt veletek, de nem biztos, hogy ez a negatív kép az egész intézményre ráhúzható.

A mi kis négylábunk egyébként ma már egy öreglány, de még mindig olyan mint a tank. Akkor is, és most is hatalmas benne az élni akarás. Kívánom, hogy a Te kutyusodban is így legyen, és jóra forduljon a helyzetetek.

Egyúttal én is szívesen segítenék, ha igényled - sokkal nem tudok, de amennyire enged a tárcám, annyival szívesen hozzájárulok a jobbanlétetekhez.

GymBeam XBEAM Energy Powder termékteszt: https://new.playstationcommunity.hu/termekteszt-gymbeam-xbeam-energy-powder