Szerintem a legtöbb ember tehetséges valamiben, csak meg kell találni, hogy mi az. Egy teljesen apróság is lehet, pl. fejen állva tud fütyörészni, és ha ezt meg tudja tanítani az embereknek, már tett valamit a közösségért. Itt ez a felület, meg lehet osztani a tudásodat, nosza rajta. De ez csak egy dolog, biztos van rengeteg más is. A lényeg, hogy csinálni kell valamit. Ugye?

- Csinálni kéne valamit.
- Már csinálok is, szép döglött patkányt csinálok!
- ..Nem kapok le..levegőt..
- Nem kell ide levegő!
- Kérdezzük meg azt a spinét,hogy mi ilyenkor a teendő.
- Addig szorítani a nyakát amíg elszíneződik a feje!

Ne használj ki és ne bánts másokat. Ennyi. Nem kell több.

Szerintem a legtöbb ember tehetséges valamiben, csak meg kell találni, hogy mi az

Aki ezt így meg tudja csinálni, már nem haszontalan.

[ Szerkesztve ]

Az Oroszországnak küldött iráni drónszállítmányok csak elnyújtják a háborút.

A múlt irodalmából merítve egyértelművé válik, hogy a társadalomnak nevezett gépezet mennyire embertelen. Amikor az emberek törzsekben éltek volt szerepük és funkciójuk, egyediségük, azonban napjainkban már lehet bárki bármi, mégsem leszel elég jó senkinek (ezért van a liberális válságnak nevezet valami, azaz szélsőséges marhaságok). A társadalmi elidegenedés egyre elterjedtebb jelenség manapság, és nem meglepő, hogy sokan próbálnak kiszakadni ebből a mocsárból. Néhányan elvonulnak tanyára, mások erdőben találnak menedéket, de az közös bennük, hogy távol akarnak kerülni ebből a társadalmi konstrukcióból.

Könyvekből csupán korlátozott tudást kapunk. Egy igaz tanítónk a tapasztalat.

A legtöbb ember élete értelmetlen, hiszen pár évtizeddel később senki sem fogja tudni, hogy létezett, így teljesen mindegy, hasznos-e, vagy sem.

Lehet, hogy hülye vagyok, de okos nem!

Minden ember élete értelmetlen mert egyszer ki fog hunyni az utolsó csillag is és a világot uraló feketelyukak nem fognak emlékezni senkire.

Valójában a törzsi társadalom is egy társadalom - és az ember alapvetően társas lény, ezért ez teljesen normális életforma, csak a mennyiség teszi ezt a helyzetet nyomasztóvá. Sőt társadalom nélkül nem létezik ember, mert a kulturális alapok mind abból származnak.

Tehát minden olyan javasolt módszer, ami az emberi távolságra épít, az csak azért működhet egy ideig, mert a háttérben létezik egy társadalom, amihez viszonyítva tudsz létezni. De önmagában nem fenntartható.

Vajon a "miniszterelnök" és az összes potyaleső hasznos tagjai a társadalomnak? Mi van, ha az egyént a struktúra nyomja agyon, amikor folyamatosan tapasztalja, hogy az erőfeszítései hatástalanok a korrupt rendszerben?

Az öngyilkosság felesleges, mert az elfojtott energia az egyént megbetegíti és a betegség természetes úton okozza az egyed korai halálát. Pont ez történik velem, "a rák eszi ki a belem".

De semmi gond. Nektek is jó ez az egész. Személyes blogomon való csámcsogás remek pótcselekvés.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Sztem attól, hogy a legtöbben nem vagyunk egy sokak által ismert Teréz anya vagy Churchill vagy etc. még nem feltétlen értelmetlen ez az egész.
Valahogy így talán:
Ha életed utolsó pár évét-hónapját élve visszanézve több az öröm mint a bánat s az elkerülhetetlent békésen (nem apatikusan), nem pedig valami lelki kínban hörögve várjuk, valószínűleg volt értelme.

Kicsit a bloghoz:
Nagyon ritkán szólok hozzá személyes bejegyzésekhez. Ha az első bekezdés szerinti mérce szerint mérném magam, nem gondolnám a társadalom hasznos tagjának magam bár ez a mérce így önmagában szerintem egy baromság tud lenni.

Amit el tudok mondani, hogy anno ~12 éve egy olyan életet éltem aminek vége a pszichiátriai kényszergyógykezelés lett. Amit követett a felismerés, hogy ha nem teszek valamit, akkor nagyon hamar feldobom a talpam. Utána pedig még hosszú-hosszú évek kemény munkája kellett ahhoz, hogy a maga nyers valójában értsem meg, a kíméletlen őszinteség önmagam felé mennyire kell ahhoz, hogy ha boldog nem is de alapvetően elégedett-kiegyensúlyozott lehessek ami után jöhet a boldogság (nem egyetemes útvonal).
Értsd, kellett egy laza 10 évnyi szívás egy durva kijózanító pofon után. Nem társadalmilag hasznosnak kell lenni (itt ne menjünk bele mindenféle parttalan vitába, hogy a csöves nem hasznos mert... de egy jó gyógypedagógus, mérnök stb, az már valami) hanem megtanulni hogyan kell arra a boldogságra törekedni amire valóban szükségünk van és nem arra amit szükségesnek gondolunk. Ezt még persze lehetne cizellálni de nem akarok kisregényt írni.

Algieba, nem rajtad csámcsogni jöttem ide, ez szimplán kikívánkozott.

Nem kívánok élettanitanácsokat adni, hiszen kis hazánkban számos ilyen szakértő áll rendelkezésre. Ráadásul saját életem sem tekinthető példamutatónak. Mindazonáltal, sokat segíthet, ha szakítasz jelenlegi életformáddal. Értem ez alatt a munkát, lakhatást, családot, közösségi médiát. És igen a múlt nehézségeivel is lehet szakitani. Ahelyett, hogy hagyod, hogy elnyeljen, használd ki es építs belőle egy szebb jövőt.

Könyvekből csupán korlátozott tudást kapunk. Egy igaz tanítónk a tapasztalat.

Egyetértek. Igazából van lehetőség a teljes kiszakadáshoz, de akkor vissza kellene térni a vadászó, gyűjtögető nomád életformára. Nem is tudom, hazánkba ez az életforma bűncselekménynek számít?

Könyvekből csupán korlátozott tudást kapunk. Egy igaz tanítónk a tapasztalat.

+1; a "haszontalan" is jobb mint a sok legalizált gengszter.

Szerintem senki nem "csámcsog" rajtad / helyzeteden. - és tőled elvonatkoztatva fogalmazzák meg többen a gondolatokat. Én azt látom: tisztelnek téged.
És már attól "hasznos tagja" vagy a társadalomnak, hogy ki tettél egy posztot az érzéseidről gondolatodról.
És attól "hasznos tagja" vagy a társadalomnak, hogy a felvetett gondolat / élethelyzet másokat gondolkodásra, vélemény megírására ösztönöz, mellyel formálódik néhány ember gondolatmenete, (ha nagyon pici mértékben is).

Pillangó hatás.

[ Szerkesztve ]

Miért kellene visszamenni vadászó ősember szintre?? Vannak Amish közösségek. Aminek magyar vonatkozása is elég sok van. Itthon nem tűrték meg őket, ezért emigráltak Amerikába.

Launch code for russian nukes: 97 99 116 105 118 97 116 101 32 100 101 97 100 32 104 97 110 100

Aztán véletlenül majd jön egy új nobel-díjas, aki bebizonyítja, hogy véletlenül az egyik egyenletben el lett rontva egy előjel és kiderül, hogy ez az egész nem igaz amit eddig gondoltunk.
Lehet, hogy halálunk után átkerülünk egy másik dimenzióba, ahol minden fordítva működik, mint itt és most. Ott lehet, hogy még a főnököm is dolgozna.

"Akula Sub, ready for the deep!"

Bizonyos szinten lehet hasznos tagja lenni egy társadalomnak. Ételt, ruhát adsz hajléktanoknak, önkéntes munkát végzel, fákat ültetsz, kertet gondozol. (bár ez inkább természetnek hasznos, nem a társadalomnak) Az utobbi lehet csak nekem és velem együtt élöknek hasznos, más személyt lehet irrítál. Elöszőr definiálni kellene mi az a társasadalom? A szó első része ugye bár társ. Tulajdonképpen mibe társ? Nem biztos, hogy más embertársnak hasznos, amit én hasznosnak vélek.Ki a társ? A feleségem a társam, de a szomszéd, meg anyós már nem. A társadalmakkal, közösségekkel kapcsolatos hipotézisek már rég megdöltek, az egyén került előterbe. Azóta lett még önzőbb az ember.

[ Szerkesztve ]

Nagyon szépen tudok füvet nyírni fűkaszával, tolós fűnyíró minőségben. Ezenkívül tagja vagyok a Logoutnak, valamint kézifékes farolással képes vagyok megfordulni autóval. Mégsem gondolom úgy, hogy hasznos tagja vagyok a társadalomnak, csak némi jó érzés tölt el,hogy van néhány egyedi képességem,és ennyi épp elég.

Én úgy vagyok ezzel, hogyha ki akarok írni valamit magamból, és nem akarom, hogy csámcsogjanak rajta, akkor azt nem teszem közzé. A személyes blog pont ettől lesz személyes. A hozzászólás letiltás nem megoldás.

Úgy lehet hasznos a közösség számára, hogy ha kórosodó, agilis emberről van szó és beszélgetve vele olyan mezőgazdasági, háztartási, esetleg bizonyos szakmai tippekkel, trükkökkel, tanáccsokkal lát el, ami egyik szakkönyvben sem található és száj hagyomány útján terjed. Igy a hallgató tudástárra növekszik és ezt megtudod osztani másokkal is. Példa : a szomszédom egy kis öreg mezőgazdász. Traktoros volt a Tsz- ben. Olyan felhasználható trükköket tud mondani, hogy csak nézek.

Miért ne mennél. Attól még, hogy öreg és beteg nem hülye. Ez az aktuál politikai helyzet pedig ideglenes. Rengeteg országban beszélnek oroszul és ez nem fog változni a következő 100 évben. Hajléktalan IT- s még nem láttam.

"Gondolkozz globális, cselekedj lokálisan"
Valószínűleg sokan hallották már ezt a mondatot, de igazán elgondolkodni rajta, vagy kicsit mögé nézni, a mélyére ásni valószínűleg már annál kevesebben.
Az első kérdés az, hogy miben, milyen területen szeretnél csinálni valamit, mi "fekszik" neked. Szinte mindent lehet jobban, hasznosabban, szebben, tartalmasabban csinálni, a cselekvés ott szokott elakadni, hogy egyből mindenki valami nagyot akar dobbantani, meg akarja váltani a világot, holott ezt is apró lépésekkel kell kezdeni és felépíteni lépésről lépére, mintha egy vállalkozást építenél fel.
Amúgy ajánlom Vágvölgyi Gusztáv – Pabló előadásait

[ Szerkesztve ]

Például én. Több tudás és élet tapasztalat van bennük, mint az összes poltikusban. Az hogy ilyen helyzetbe kerültek nem biztos, hogy csak az ő hibájuk. Ide vág egy másik story : Anyósom egy idősotthonba dologozik. Itt már vannak maga tehetetlen emberek. De agyilag nem mindenki zokni. Olyan szakmai tapasztalatú, minőségi öregek van ott hogy elképesztő. Pár példa villamos mérnök, erdész mérnök, több diplomás tanár és egyetemi oktató. És mesélnek. Kedvencem egy 100 éves professzor öregasszony, aki tableten sakkozik. Nem tudják már ellátni magukat. A testük cserben hagyta őket. De még átadják a dolgkat, ha tudják. Az IT-s meg menjen el csemetézőnek az erdészethez és hasznos lesz.

[ Szerkesztve ]

A probléma értelmezése egyszerű.

Az emberiség szempontjából elegendő, ha megfelelő számú utódot hagysz magad után.
Lehetőleg a te képességeid és készségeidhez viszonyítva jobbakat.

A társadalom szintjén az, hogy ne élősködj sokáig másokon. Nyilván a gyerekek és idősek esetében rendben van. De egészséges felnőttként nem kellene a társadalmon élősködni.

A család szintjén a biztonság és megélhetés biztosítása lényeges.

Az egyén szintjén a túlélés az utódok felnevelkedéséig, a feladat.

Természetesen lehet további extrákat gondolni a dologba. De az már csak az egyén szempontjából érdekes.
Az extra az, hogy a generációkon átívelő sérüléseket ne ad tovább.
Az anyukának nem kell eltanulnia az anyukájától, hogy én szartalak waze!

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!

Én is elvonultam, de ahogy a későbbi komment írja helyénvaló, hogy az is csak azért működik, mert van mögötte egy társadalom továbbra is. Inkább azzal van a gond, hogy főleg az internetnek és a mindenhova szabad mozgásnak köszönhetően túl nagy lett a megismert társadalom, kinyílt a világ és az azzal járó információmennyiséget a legtöbb ember agya nem képes feldolgozni. Ráadásul a társadalmi vezetés is csupán egy hangyaként tekint a benne élőkre a méretei miatt, nem pedig egyénként, mint törzsi életében. A társadalom jó, a nagy és összehalmozott társadalom nem jó.

Automata váltósként a legjobb barátom az akkumulátor.