Szerintem a legtöbb ember tehetséges valamiben, csak meg kell találni, hogy mi az. Egy teljesen apróság is lehet, pl. fejen állva tud fütyörészni, és ha ezt meg tudja tanítani az embereknek, már tett valamit a közösségért. Itt ez a felület, meg lehet osztani a tudásodat, nosza rajta. De ez csak egy dolog, biztos van rengeteg más is. A lényeg, hogy csinálni kell valamit. Ugye?

- Csinálni kéne valamit.
- Már csinálok is, szép döglött patkányt csinálok!
- ..Nem kapok le..levegőt..
- Nem kell ide levegő!
- Kérdezzük meg azt a spinét,hogy mi ilyenkor a teendő.
- Addig szorítani a nyakát amíg elszíneződik a feje!

Ne használj ki és ne bánts másokat. Ennyi. Nem kell több.

Szerintem a legtöbb ember tehetséges valamiben, csak meg kell találni, hogy mi az

Aki ezt így meg tudja csinálni, már nem haszontalan.

[ Szerkesztve ]

Az Oroszországnak küldött iráni drónszállítmányok csak elnyújtják a háborút.

A múlt irodalmából merítve egyértelművé válik, hogy a társadalomnak nevezett gépezet mennyire embertelen. Amikor az emberek törzsekben éltek volt szerepük és funkciójuk, egyediségük, azonban napjainkban már lehet bárki bármi, mégsem leszel elég jó senkinek (ezért van a liberális válságnak nevezet valami, azaz szélsőséges marhaságok). A társadalmi elidegenedés egyre elterjedtebb jelenség manapság, és nem meglepő, hogy sokan próbálnak kiszakadni ebből a mocsárból. Néhányan elvonulnak tanyára, mások erdőben találnak menedéket, de az közös bennük, hogy távol akarnak kerülni ebből a társadalmi konstrukcióból.

Könyvekből csupán korlátozott tudást kapunk. Egy igaz tanítónk a tapasztalat.

A legtöbb ember élete értelmetlen, hiszen pár évtizeddel később senki sem fogja tudni, hogy létezett, így teljesen mindegy, hasznos-e, vagy sem.

Lehet, hogy hülye vagyok, de okos nem!

Minden ember élete értelmetlen mert egyszer ki fog hunyni az utolsó csillag is és a világot uraló feketelyukak nem fognak emlékezni senkire.

Valójában a törzsi társadalom is egy társadalom - és az ember alapvetően társas lény, ezért ez teljesen normális életforma, csak a mennyiség teszi ezt a helyzetet nyomasztóvá. Sőt társadalom nélkül nem létezik ember, mert a kulturális alapok mind abból származnak.

Tehát minden olyan javasolt módszer, ami az emberi távolságra épít, az csak azért működhet egy ideig, mert a háttérben létezik egy társadalom, amihez viszonyítva tudsz létezni. De önmagában nem fenntartható.

Vajon a "miniszterelnök" és az összes potyaleső hasznos tagjai a társadalomnak? Mi van, ha az egyént a struktúra nyomja agyon, amikor folyamatosan tapasztalja, hogy az erőfeszítései hatástalanok a korrupt rendszerben?

Az öngyilkosság felesleges, mert az elfojtott energia az egyént megbetegíti és a betegség természetes úton okozza az egyed korai halálát. Pont ez történik velem, "a rák eszi ki a belem".

De semmi gond. Nektek is jó ez az egész. Személyes blogomon való csámcsogás remek pótcselekvés.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Sztem attól, hogy a legtöbben nem vagyunk egy sokak által ismert Teréz anya vagy Churchill vagy etc. még nem feltétlen értelmetlen ez az egész.
Valahogy így talán:
Ha életed utolsó pár évét-hónapját élve visszanézve több az öröm mint a bánat s az elkerülhetetlent békésen (nem apatikusan), nem pedig valami lelki kínban hörögve várjuk, valószínűleg volt értelme.

Kicsit a bloghoz:
Nagyon ritkán szólok hozzá személyes bejegyzésekhez. Ha az első bekezdés szerinti mérce szerint mérném magam, nem gondolnám a társadalom hasznos tagjának magam bár ez a mérce így önmagában szerintem egy baromság tud lenni.

Amit el tudok mondani, hogy anno ~12 éve egy olyan életet éltem aminek vége a pszichiátriai kényszergyógykezelés lett. Amit követett a felismerés, hogy ha nem teszek valamit, akkor nagyon hamar feldobom a talpam. Utána pedig még hosszú-hosszú évek kemény munkája kellett ahhoz, hogy a maga nyers valójában értsem meg, a kíméletlen őszinteség önmagam felé mennyire kell ahhoz, hogy ha boldog nem is de alapvetően elégedett-kiegyensúlyozott lehessek ami után jöhet a boldogság (nem egyetemes útvonal).
Értsd, kellett egy laza 10 évnyi szívás egy durva kijózanító pofon után. Nem társadalmilag hasznosnak kell lenni (itt ne menjünk bele mindenféle parttalan vitába, hogy a csöves nem hasznos mert... de egy jó gyógypedagógus, mérnök stb, az már valami) hanem megtanulni hogyan kell arra a boldogságra törekedni amire valóban szükségünk van és nem arra amit szükségesnek gondolunk. Ezt még persze lehetne cizellálni de nem akarok kisregényt írni.

Algieba, nem rajtad csámcsogni jöttem ide, ez szimplán kikívánkozott.