Látogattam én is párszor Ken Rockwell fotóstársunk oldalát [link] és sok dologban nem értek vele egyet.

A szemben, a látásért felelős sejtek a csapok és a pálcák (most maradjunk csak a megnevezés szintjén) amelyek egyike a színes, másika a fekete-fehér színérzet kialakulásáért felelős. Mindegyiket más hullámhosszú fény képes ingerült állapotba hozni, s így kialakítani a sejtekhez kapcsolódó idegsejteken az akciós potenciált. Az akciós potenciál nem más, mint a sejten belül és a sejten kívüli térben bekövetkező ionáramlás következtében létrejövő elektromos jel.

Az egész folyamat során a szervezet számára energiát csak a repolarizációs folyamat igényel, amikor is a nátrium ionok a sejten kívüli térbe kerülnek.

Summa summarum: Ken Rockwell nagyon melléfogott, amikor azt mondta, hogy a ''nyugalmi energiafogyasztásunk'' 40%-a a látásra megy el.

A fény hatására egy bizonyos kémiai anyag elbomlik (most nem jut eszembe a neve és a jegyzeteimben sem találom) és mikor behunyjuk a szemünket, ez az anyag alakul vissza a kezdeti vegyületté. Ez okozza a szempihentetéskor bekövetkező kellemes érzetet.


Remélem nem lett túl terjengős és valamennyit érteni is belőle.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."