A párhuzam miatt nem kell bocsánatot kérned, hiszen tökéletesen illik minderre. Bár a "lepárlást", és az azt követő időszakot nem tapasztaltam, de az "erjesztést" azt érzem.

"Erjed a fejedben kismillió gondolat, jelenleg nem kívánatos módon. Adj időt, ne türelmetlenkedj, és meglátod, eltávoznak a felesleges dolgok. Ami pedig megmarad, az tiszta, és hasznos lesz.

A "merre" kérdése ne foglalkoztasson. Rá fogsz találni utadra. Lehet, hogy Te, de az is lehet, hogy az események sodra jelöli ki Neked." - Ezekre nagyon nem tudok mit mondani, hiszen tapasztalatom az még nincs, és csupán remélni tudom, hogy amiket ezzel kapcsolatban tapasztalok majd, az pozitív, vagy legalábbis többnyire az lesz. A tanácsot mindenesetre köszönöm. Az eddigiekből azt látom, hogy nem lesz könnyű kivárni azt, amíg rendeződnek a dolgok.

"Álmodni nem szoktál? Sokszor az álmok mutatnak utat." - Ohh az álmok. Imádok álmodni, de sajnos ritkán teszem. Legyen az boldog, vidám álom, vagy halálfélelemmel teli rémálom. Utat még nem mutattak, bár egyszer volt valami nagyon hasonló, mikor megálmodtam egy problémámra a megoldást, de mire felkeltem, elfelejtettem. Akárhogy vertem a fejemet a falba, sehogy sem tudtam visszaemlékezni, csak arra hogy az ismerősöm velem szemben ül, és meséli hogy ő mit tenne, de az emlékeimben csak ennyi maradt, s konkrét, kézzel fogható információ egy szál se. Egyszer talán majd erről is írok, hogy milyen egy álmom.
Bár miket beszélek. Végül is az írásaim többsége is mind egy-egy álom. Még ha nyitott szemmel is, de álmaim szüleménye a legtöbb.

Üdv. H