Jó dolgokat fogalmazol meg végig a beszélgetésekben. Tetszik, és javarészt egyet is értek Veled.
Tildy felvetései is jogosak, és elgondolkodtatóak. Ezek szürkítik az amúgy nagyon sarkított nézeteket kicsit.

Ebben a hozzászólásodban az utolsó mondathoz fűznék hozzá:
A párválasztásnak mindig megoldó céljai és okai vannak. Ezek a tudattalanban gyökerező problémák irányította mechanizmosok, és kivédhetetlenek. Egy párkapcsolat addig fog működni, amíg a két fél képes arra, hogy egymás tudattalan problémáit tudatosítva megoldást leljen egymás között, egymással kart karba öltve, ill. a másiktól tanulva önállóan. Ahol az egyik fél túlfejlődi a helyzetet, és a másik fél képtelen hozzá fejlődni, ott krízis keletkezik, majd ha a krízisben a lemaradt fél nem tud tovább lépni, akkor törés következik. Ilyenkor vonódnak be újabb szereplők a történetbe, hogy segítsék, támogassák a fejlődést. Ezek is általában tudattalan szinten zajlódnak, és csak minimális részük fogalmazódik ki egy átlagos önismereti szinten.
Egy részről ezért nem hibás egyik fél sem, más részről így mindkét fél 100%-ban felelős a történésekért. Ha így tekintenénk minden párkapcsolatra, akkor nem kergetnénk magunkat hazugságokba, nem ámítanánk egymást, és harag nélkül tudnának elválni útjaink.
A fentiek alapvető lélektani tények. Valaki vagy belátja ezek törvényszerűségeit, vagy hosszan szenvedni fog, és folyton másokat okolni, míg újra és újra ugyanabban a helyzetben - azaz párkapcsolati szituban - találja magát, hogy ezen keresztül megértse, mit is kellene végre megtanulnia, megfejlődnie, meglépnie.

[ Szerkesztve ]

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."