Nos az írás nagyon jó! Ezért gratulálok!

A hozzászólások szintén elgondolkodtatók és eggyel mással még magam is szembesültem.

És a neveltetés bizony fontos. A nővérem a neveltetés áldozata lett. Most éppen váló félben van 2 tündéri gyerek és 8 évi házasság után. A férj paraméterei: felsőfokú végzettség, 1db 80nm-es budai lakás, 1db csillebérci telek (örökölte & kapta szülőktől)
De ez az ember nem elégedett a helyzetével és nem részletezném, de finoman fogalmazva kellemetlen légkört alakított ki a családban...
A lényeg hogy a nővérem az anyám részéről mindig azt kapta, hogy egy gazdag pasit kell fogni. Persze a nővérem nem e szerint randizott, tehát nem kellet vagyon nyilatkozatot hozni az első randira és volt is egy-két srác akit én személy szerint jó fejnek láttam, de aztán jött a jelenlegi (még) férje aki amúgy egy nagyon csöndes, nem bőbeszédű fickó volt.
Nos ekkor muter hozta a formáját és a nővérem beadta a derekát. Mondhatni jó parti, hisz megvan mindene és még visszafogott csendes ember is.
Hát időközbe kibújt a szög a zsákból és tűrhetetlen szintre jutott. És most a nővérem és a két kis lurkó visszaköltöznek hozzánk...

Szóval a neveltetés az nagyon fontos. Engem anyám nem tudott befolyásolni, de azért próbált. És persze szeretem az anyámat mert mégis csak az enyém, de ha valakinek a szavára adok az inkább az apám. Ő reálisabban látja a világot.

[ Szerkesztve ]

Egyszerűen jó olvasni, hogy van még letisztult gondolkodású, produktív értékrendű ember. Elkezdtem írni egy válasz-írást, addig is gratulálok a cikkhez, még ilyet!

egyetértek. nincs olyan, hogy "sértett fél". a kapcsolat egy reláció, ha bárhol borul, az egész borul. persze, ha megcsal a párom, majd kihajít, nyilván én érzem rosszabbul magam, de igazából hosszútávon mindegy, hogy ki kezdte és ki folytatta. az eredmény ugyanaz.

pont ezért mondom egyébként, hogy a legfontosabb, hogy mindenki tisztában legyen önmagával. ki ő, mit szeret, hogy él, milyen emberrel kompatibilis, mik az előnyei ÉS mik a hátrányai, miben nehéz elviselni. és aztán olyan párt találjon, akivel ezek a dolgok stimmelnek. amíg ezt nem tudja magáról valaki, csak őrülten szerelmes (akar lenni), addig úgy csimpaszkodik a párjába, mint hangya a fűszálba a folyóban. pedig a kapcsolat továbbra sem végcél, nem megoldás semmire önmagában.

dicranum scoparium + genista pilosa = :)

azzal egyébként semmi baj sincs, ha valaki (bármilyen okból kifolyólag) nem akar komoly kapcsolatot. van ilyen. van, aki dugni akar egy jót részegen egy buli után. az is korrekt dolog...

...HA a másik fél is tudja, h mire megy ki az egész, és az infó birtokában dönt úgy, hogy társ akar lenni benne.

a legtipikusabb dolog, hogy egy komoly kapcsolat után az ember képtelen egy darabig igazán kötődni, mély kapcsolatot kialakítani. nem baj. csak ne tegyen úgy, mint aki képes, megszivatva ezzel valakit, aki viszont ezt keresi. és itt is előjön, hogy fontos, hogy TUDJA magáról (ismerje be magának), h ő most képtelen komoly lenni. mert a legtöbb ember ott rontja el, hogy első körben magát csapja be, önmagáról vannak kényszerképzetei.

dicranum scoparium + genista pilosa = :)

"No és mi van akkor, ha egy komoly kapcsolat után az ember képtelen egy darabig igazán kötődni, mély kapcsolatot kialakítani, és ezt egy akkor kialakulni látszó kapcsolatban a másik fél tudtára is adja, de a másik fél mégsem kezeli ezt megfelelően?"

Hogyan lehet ezt megfelelően / nem megfelelően kezelni? No és főleg kinek megfelelően? Mert ebben az esetben én nemigen látok win-win szituációt. az, hogy nem baj, csináljuk, aztán majdcsak egyszer talán komoly lesz, az nekem nem tűnik win-winnek.

"Igazándiból őszinte ilyenkor a másikhoz, mégis elég csúnya dolgok lehetnek."

Még mindig kevésbé csúnya dolgok, mint ha nem lenne őszinte.

p

I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

ez innentől a többet akaró fél döntése. persze, h reménykedik, de tudja, h mit vállalt. ha mégsem jön össze aztán, nem vetheti a másik szemére. oké, persze, megteszi, mert az érzelmek ilyenek. de ettől még korrekt voltál.

extrém esetben persze az is lehet, h az ember kihajítja a másikat, mert látja, h képtelen lazán kezelni a kapcsolatot. illetve ez előbb-utóbb úgy is megtörténik, mert a szerelmesedni akaró, mély kapcsolatot akaró fél fojtogatja önmagával a sérült másikat.

egy érdekes szituáció még, ha az ember épp sérült, nem tud komolyba kezdeni, de olyannal találkozik, akiről érzi, h amúgy nagyon jó pár lenne. tényleg nagyon jó. ilyenkor szerintem meg kell előzni a kapcsolatot, konkrétan. azaz, megmondani, h nem szeretnék veled most 1-2 hónapot szenvedni (mert szenvedés lenne miattam), mert ebben sokkal több lehet, egyszer, talán. ami vagy összejön majd akkor, vagy nem, de most "ne használjuk el egymást". (az ilyesmi úgy is csak hergeli amúgy a mindkét fél fantáziáját hosszabb távon)

dicranum scoparium + genista pilosa = :)

Ez a soron következő "A nőkkel mindig csak a baj van" totyik?

Hmm-hmm.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Olvastam ám mindent! De nem, és nem szólok bele. Önfegyelmet gyakorlok.
Én ilyesmikről beszélgetni szeretek csak, mert egy csomó oki háttér hiányzik innen, amit leírni a végtelenségig tartana....
Az írásodból is kihagytál számtalan olyan oki tényezőt, ami nem az elmúlt 20-30 évből eredezik, hanem sokkal korábbra nyúlóan.

Kukuc: De. Viszont csakis annyi, amennyi a férfiakkal!

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

elválik, a bíróság mindent a nőnek ítél + egy jó zsíros gyerektartás
bocs, ebben a kérdésben ez a véleményem

MO. RIP. - az utolsó kapcsolja le a villanyt.

Jó dolgokat fogalmazol meg végig a beszélgetésekben. Tetszik, és javarészt egyet is értek Veled.
Tildy felvetései is jogosak, és elgondolkodtatóak. Ezek szürkítik az amúgy nagyon sarkított nézeteket kicsit.

Ebben a hozzászólásodban az utolsó mondathoz fűznék hozzá:
A párválasztásnak mindig megoldó céljai és okai vannak. Ezek a tudattalanban gyökerező problémák irányította mechanizmosok, és kivédhetetlenek. Egy párkapcsolat addig fog működni, amíg a két fél képes arra, hogy egymás tudattalan problémáit tudatosítva megoldást leljen egymás között, egymással kart karba öltve, ill. a másiktól tanulva önállóan. Ahol az egyik fél túlfejlődi a helyzetet, és a másik fél képtelen hozzá fejlődni, ott krízis keletkezik, majd ha a krízisben a lemaradt fél nem tud tovább lépni, akkor törés következik. Ilyenkor vonódnak be újabb szereplők a történetbe, hogy segítsék, támogassák a fejlődést. Ezek is általában tudattalan szinten zajlódnak, és csak minimális részük fogalmazódik ki egy átlagos önismereti szinten.
Egy részről ezért nem hibás egyik fél sem, más részről így mindkét fél 100%-ban felelős a történésekért. Ha így tekintenénk minden párkapcsolatra, akkor nem kergetnénk magunkat hazugságokba, nem ámítanánk egymást, és harag nélkül tudnának elválni útjaink.
A fentiek alapvető lélektani tények. Valaki vagy belátja ezek törvényszerűségeit, vagy hosszan szenvedni fog, és folyton másokat okolni, míg újra és újra ugyanabban a helyzetben - azaz párkapcsolati szituban - találja magát, hogy ezen keresztül megértse, mit is kellene végre megtanulnia, megfejlődnie, meglépnie.

[ Szerkesztve ]

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Nem szeretem használni ezt a szót , hogy a sérült fél ( inkább azt mondom , aki jobban szenved) , de szerintem aza fél, könnyen eshet abba ahibába , főleg ha nem rendezte el magában a dolgokat, hogy próbál valami kapaszkodót keresni. Ha épp kapcsolat az, akkor kapcsolatot. Aztán persze ez nem old meg semmit, de erről mintha PArci is írt volna.

Amúgy Orsinak igaza van, rettentően sarkítunk. De még a sarkításokban is ott vannak a különböző sarkítások.

Pl. A modern nő kifejezés is mennyi mindent takarhat, attól függően ki mire asszociál a szó hallatán. (hupsz lehetnek sztereotípiák is)
nézzünk párat:
1) tipikus plázacica,szőkehaj, manikűr műköröm, mopsz vagy csivava a hóna alatt, természetesen kigyúrt kopasz gazdag csávóval
2) karrierista szingli aki átgázol mindenen és mindenkin
3) munkájának élő nő, aki a háztartási dolgokat nem igazán kedveli
4) a férfias nő
5) olyan nő, aki megtalálta a boldogságát munkájában családjában, aki felismerte, hogy az élet nemcsak a konyhában , vagy a szennyes ruhák közt élet, hanem az élet az , amikro az ember a munkájában is, és otthon is sikeres. Azaz boldog család várja, foglalkozik a gyerekekkel,de nem rendeli alá magát kötelező konvencióknak (azaz részben szabadsága van ), elvárásai párjával szemben és viszont mértéktartóak, nem erőltetnek egymásra semmit

Még mindig azt mondom: zsáka foltját.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

A modern nő fogalma egyébként - ahogy mondod is - szubjektív, hogy kinek mit jelent. A modern nő, nem biztos, hogy a külsőségeknek élő, karrierista, szingli vagy esetleg a butácska liba. A modern nőnek haladnia kell a korral. A modern nő becsülje magát, legyen határozott, adjon magára (időnként elmegy fodrászhoz és kozmetikushoz, de nem ez az életcélja), legyen sokoldalú és mérhetetlenül türelmes.

Az 5-ös egy kiegyensúlyozott kapcsolatban élő nő. A kiegyensúlyozottság mindegyik fél számára szabadsággal, de felelősséggel is jár.

Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

Én csak összeszedtema topicban "megjelenő" modern nő értelmezéseket

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Engem az érdekelne, milyen a nem modern nő? Elmaradott? Konzervatív? Klasszikus?
Egy modern nő mivel több, vagy kevesebb a többi nőnél?
Szerintem az igazi modern nő ötvözi a klasszikust, a konzervatívval, és a haladóval. Ettől modern. Igazi eklektikusság. Persze, ezt a férfiak alapvetően kaotikusságnak, hisztinek és szeszélynek titulálják, de ők ezt abszolút nem értik: férfiból vannak.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

A modern nő számomra is azt jelenti, aki a mai korban él, de vele együtt fejlődik, változik, a hagyományokat nem felejti, hanem tiszteli és ápolja - és persze azt teszi magáévá, ami neki szimpatikus -, és a klasszikus női szerepekben (is) jól érzi magát.

Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

Kérdés, kinek mi a hagyomány és tradíció...

Szerintem abból fakadnak a félreértések, hogy mindenki hoz otthonról egyfajta hagyományt és erkölcsséget, ennek megfelelő párt óhajt a magáénak, közben pedig bizonyos józan keretek - szükséges és elégséges - kimaradnak a játékból. Így a fogalmi értelmezések elcsúsznak egymáson, és a két fél elvárásai és igényei - mind egymás, mind önmaguk felé - nem találnak közös pontot. Általában ez vezet konfliktushoz...

Én azt tartom legnagyobb problémaforrásnak, hogy nincs egy olyan mag-hagyomány, mag-igényszint, amit tradícionálisan mindenki a magáének képes vallana ebben a modern civilizációban. Ettől van széttartás és nem összetartás. És hogy ennek legaktívabb gócpontja a párkapcsolat, de kigyűrűzik a probléma társadalmi, politikai és gazdasági területekre is, már csak részletkérdés...

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Kinek mi? Bizony ez egy fogós kérdés.

Az a tapasztalatom, hogy sokak számára a hagyományok megtartása egyfajta ellenszenvet szül. A hagyományt rögtön egy felejthető rossznak gondolják, mikor is kilépnek a szüői házból, és önálló életet kezdenek. Nincs igényük rá, hogy hagyományokat ápoljanak.

Majd folytatom tovább a gondolatmenetet, de most mennem kell.

Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

Szerintem első körben : jól kell éreznie magát a bőrében.
Másodsorban Ha van párkapcsolata akkor abban, ha nincs akkor meg úgy.
Konzervatívizmusnak is vannak lépcsőfokai , sőt. Konkrétan mire gondolsz? Tradíciók?

Én amúgy nem modern nőnek azt a nőt tartom, akinek élete csak a család , és csak annak él - persze 50évesen majd ki fog bukni , hogy ő tulajdonképpen csak a családja rabszolgája volt , miközben a férj öüsszeszed valami fiatalabbat , aki pl. karban is tartja magát - azon kívűl pedig nem létezik más. PErsze ezt is lehet talán megfelelő módon tenni, de ahhoz igensok türelem kell . Tehát én spec nem modernnek ezt az gyerekekkel otthonmaradós, elhízós, család rabszolgájává válós nőt hívom. ( és ehhez persze társul nem ksi konzervatizmus az élet egyéb területein is)

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Igen, csak közben az a csapda ebben az egészben, hogy a tudattalanba integrált szülőktől átvett normák, és probléma források automatikusan megjelenítik a párkapcsolatban mind az igényeket, mind a tudattalan párválasztás során a probléma felmerülését és megküzdésének lehetőségét. Ergo a szülői tradíciók egyszerűen kivédhetettlenek az utódok számára. S ha ez valakinek gond, és nem tudja meghaladni, nem tudja átértékelni, tapasztalatokkal cáfolni avagy igazolni, majd újraintegrálni az adott hagyományt, az adott normát - ez kamaszkorban a legintenzívebb és látványosabb fejlődési krízis -, akkor egész életében újra és újra bevonzza majd ezt a problémát provokáló tényezőket. Ha nem a párkapcsolatában, akkor külső kapcsolataiban. Mert akkor lesz egy olyan főnöke, kollégája, beosztottja, haverja, akárkije, akitől nem tud megszabadulni, és szembe kell néznie azzal, hogy pont olyan, mint az apja, anyja, nagyapja, nagyanyja, akit ezért és ezért nem szeret, vagy szeret. S ez addig szüli a feszültséget, amíg az illető belül meg nem békél ezzel a látszólagos ellentmondással...

S amikor itt vitázunk ezekről a kérdésekről apalpjaiban nem teszünk mást, mint választ keresünk - azaz megoldást -ezekre a belső konfliktusokra: milyen hagyományokat és normákat tartsunk meg, és mikben újítsunk. S aki újító, az miért piszkálja az én régimet. holott nem is kellene hogy piszkálja. Ez az én életem, az meg az ővé. mindenki úgy éli, ahogyan neki jó. De mégsem jutunk el erre a pontra. Vajon miért?

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

És ha valaki elhízva, csak a családjának élve teljesedik ki? Az nem modern? Holott lehet, hogy a legfelszereltebb konyhája van a világon, a gyerekeit a legmodernebb elvek szerint neveli, reform konyhásan étkezik, és naprakész a világ dolgait, tudományait, és mesterségeit illetően? Egy modern nő kritériuma az, hogy mivel foglalkozik? Szerintem ez mind puszta formalitás. A modern nő az, ahogyan foglalkozik azzal, amit tesz, és halálosan mindegy, miben leli meg önmagát.

Ezt feltétlenül olvassa el mindenki, aki érteni szeretné a nőket:
Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők.

Ebből kiindulva lehet kikerekíteni egy értelmesebb beszélgetést a nőről, és annak modernitásáról. Mert azt hiszem, sok dolog keveredik itt.

[ Szerkesztve ]

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

"Innentől hogy várhatjuk el a nőktől, hogy fiatalon gyereket szüljenek, hogy életüket a családnak szenteljék? Hiszen a mai férfiak jelentős része gond nélkül otthagyja családját egy jobb fenékért vagy egy szebb mellért. A nő pedig kiszolgáltatottá válik azzal, ha fiatalon, diploma nélkül gyereket vállal, ha nyelvek helyett főzni tanul."

Talán nem minden nőnek ilyen pasikat kellene kergetnie:

!

Van nagyon sok normális pasi akit magasról leszarnak a nők, mert huh nem olyan jóképű, vagy huh nem olyan izmos, vagy huh nem gazdag, de ettől lehet még normális szerető apa, csak momentán a megismerésig el kellene jutni, nem pedig lerázni mint egy szalmaszálat!
Innenstől vessen magára minden nő Mivel minden esetben A NŐ VÁLASZT!

[ Szerkesztve ]

Alapfesz alatt a maximumon túl!

Szerintem mindenki megtalálja előbb-utóbb a párját, és meg is érdemli majd azt...

Felteszek egy kérdést:
Hogyan várod el a nődtől, hogy legyen ápolt, feszes bőrű, sportos, egészséges életmódot élő, egészséges, jól szituált, önmagáról gondoskodni tudó lény, ha közben Te magad nem teszed meg önmagadért ugyanezeket?

A kérdésben az E/2 általános alanyt jelöl, ergo mindenkinek feltehető. Ennek ellentetje is.

S ugyanez vonatkozik minden egyéb elvárásra is.
Amit elvársz a másiktól, de Te magad nem cselekszed meg, az mennyire jogos? illetve, ha a másikkal úgy kezdtél, hogy ismerted az ő tetteit, önmagával szemben támasztott elvárásokat, miért akarod megváltoztatni?

De lépjünk tovább:
Bizonyos elvárásoknak miért akarsz megfelelni? Önmagad miatt, vagy mert másoknak csak így tudsz megfelelni? Vajon az emberek miután megszerezték az "igazit", miért kényelmesednek el? Miért nem maradnak igényesek és figyelmesek? Mind egymással szemben, mind önmagukra vonatkozóan?
Akkor itt a tettek eszközök voltak egy cél elérése érdekében, nem pedig belső önmagunkkal szemben támasztott igények. Akkor viszont ez színjáték volt: eljátszottuk a szerepünket addig, amíg bele nem tudtunk kerülni egy másik szerepbe: férjébe, feleségébe, apáéba, anyáéba, stb. S innentől? Miről szól az új szerep?
Barátnőt, szeretőt, menyasszonyt veszel feleségül, nem pedig feleséget. Ez itt a logikai csapda!
Erre mondják a bölcsek: "Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!" S hogy "A vér nem válik vízzé."
Ugyanakkor, nézd meg a lányát is, jó alaposan: próbáld ki, milyen vele élni napra nap, és tégy bizonyosságot a legrosszabb pillanataiban tanúsított cselekedeteiről. Ha azt elbírod, onnantól döntehtsz szabadon, ilyen nő kell-e neked.

Ez vonatkozik a női oldalra is.

S közben vagy összecsiszolódtok, vagy nem.
De nem szaba elfeledni, hogy egy olajozottan működő gépezetben is összeillenek a fogaskerekek, és nem térnek el egymástól nagy mértékben, különben a nagy fogak a működés közben előbb-utóbb leforgácsolják a kicsiket, így a rendszer alapelve sérül, majd a sima felületeken túl nagy lesz a csúszás és surlódás, és a rendszer alapjaiban válik használhatatlanná. Azt akarom ezzel mondani, hogy nem betörni kell a másikat egy kapxcsolatba, hanem vagy beleidomulunk egymás életébe rugalmasan, és sérülések nélkül, vagy nem érdemes erőltetni, mert a vége pusztulás. Ez meg senkinek nem célja.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Amit elvársz a másiktól, de Te magad nem cselekszed meg, az mennyire jogos?
Semennyire.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

"Hogyan várod el a nődtől, hogy legyen ápolt, feszes bőrű, sportos, egészséges életmódot élő, egészséges, jól szituált, önmagáról gondoskodni tudó lény, ha közben Te magad nem teszed meg önmagadért ugyanezeket?"

Erre most mit mondjak, már leírtam abban a hszben amire válaszoltál!

Nem minden férfi születik Brad Pitnek, vagy nem minden férfi lesz 190Cm 80Kb izmos állat.

Ami a másik dolog, tudomásul kell venni azt, hogy egy férfi ha már jó adottságokkal rendelkezik lehet hogy megijed egy az addig bomba nőnek titulált hölgy nagy pocijától.
Tehát a fagyi visszanyalhat, szerintem ezért sem nem érdemes csak az izmos sportos hűbelebalázsokat kergetni, ha egy nőnek komoly szándékai tervei vannak az életben. Gondolni kell arra, hogy mi lesz ha majd gyereket szülök és majd a külsőm megváltozik a kiválasztott párom el tudja e majd azt fogadni, de legelső sorban, hogy miért is szeret!
A nők többsége 35éves kor után rohamosan veszít a szépségéből, míg a férfiak pont ebben az életkorban érik el sármosságuk csúcsát, ekkor teljesednek ki.

Alapfesz alatt a maximumon túl!

Sok nőnél az az életpálya, hogy harcolnak, hogy férjhez menjenek, mindent megtesznek érte, majd harcolnak, hogy gyerek legyen, utána meg lemennek trampliba.

Volt pl. cikk a velveten, hogy miért jön rá sok nőre a tízperc szülés után és miért vágatják rövidre a hajukat? Sose értettem, miért lesz a nők nagy részének budikefe feje?

Szóval konklúzió: miért ne várhatnám el egy nőtől, hogy legalább szándékosan ne tramplisodjon, ha már az idő úgyis rombol rajta?

Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis

Az utolsó modatodért egyszerűenn orrba nyomlak. Ez baromság! Úristen, hogy mondhatsz ilyet?! Na, ettől fekszik ki minden nő... Ettől hajszolják a fitalaságot, meg azokat a dolgokat, amiket alant elítéltek... Látod, ezzel teszed azzá a nődet, amivé: lehet, hogy a nő választ, de a férfi alakítja végül olyan nővé, amik a tudattalan elvárásai. Ha Te azt várod el a nődtől - ilyen vélemények révén -, hogy 35 évesen rohamosan kezdjen veszíteni a szépségéből, és fiatalságából, és ott elkezded leírni őt, akkor ezt tudattalanul meg is fogja cselekedni! Hogy lehetsz ilyen kegyetlen egy nővel, akivel le szeretnéd élni az életedet?!

Egy nő 40-50 éves korára érheti el a kiteljesedését, a legszebb női korszakát, a nőiességének beérett gyümölcséből származó hasznokat. A legaktívabb és -intenzívebb időszaka lehet egy nő számára az önmegvalósítás kiteljesítésének. Ha a munka maradt el, akkor abban, ha a művészet, akkor abban, ha a gyermekvárás, akkor abban.
(Az valami beteges dolog a mai világban, hogy a nőnek x-y korban kell ezt és ezt tennie. Az első terhességet tekintve persze nem árt, ha fiatalabb korban, ugyanis a női test regenerativitását serkenti, ha újra és újra átesik a terhesség fáziasain, ezzel kitolhatja testi öregedés kezdetét, és annal lefolyását is lassíthatja. De 40 éves női test a mai táplálkozási szokások, és a fizikai körülmányek alapján tökéletesen alkamas arra, hogy gyermeket szüljön. Más oldalról, ugyanezen hatásokat nem csak terhességekkel, hanem más módszerekkel is el lehet érni. Ezért vannak olyan nők, akik gyerekszülés nélkül is fitalaok maradnak testben és lélekben egyaránt. Csak ők spirituális utat választanak...)

[ Szerkesztve ]

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Elvárhatod, de ebben segítened kell őt. S nem kritikával, hanem szeretettel.

A haj levágása egyébként spirituális - vagy hívd lélektani alkímiai - változásnak az élménye, szimbóluma. A nő szexuális visszavonultságának, és a hétköznapi világtól való tartózkodó visszavonultságát jelöli. Mint mikor elmegy apácának, vagy szerzetesnőnek. Ha gyermekszülés után történik ez meg, az anyaság szentségébe való visszavonulás egyik jelzése ez. A szülés nagyon spirituális élmény, amit a férfiak nehezen értenek meg. az ezzel járó lélektani változásokat is.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Ha egy nő szülés után lelkileg elmegy apácának, spirituálisan, akkor ne csodálkozzon, ha a pasija meg elmegy kurvázni, nem spirituálisan.

Lehet, hogy megértem, lehet, hogy nem, de hogy el nem fogadom, az tutti.

Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis

Remek. Esetleg ha elfogadnád, hamarabb nyitna feléd újra...

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Ki írja le a 35 éves nőket? Írtam ilyet? Ez csupán fact!

Alapfesz alatt a maximumon túl!

"Látod, ezzel teszed azzá a nődet, amivé"

Még egy kis kiegészítés példával.

5évig voltam szerelmes egy olyan lányba aki mondjuk úgy nem sok esélyt adott, 5év alatt olyan őszinte voltam hozzá mint még senkivel, végig próbáltam megvédeni a rossztól és saját magától is. Aztán közben barátja lett én is másfelé keresgéltem habár a szívem mélyén mégis őt szerettem. A lány és a barátja kezdettől fogva teljesen más életet élt. A fiú nagyvárosban diszkókban szeretett mulatni a lány a falusi életet szerette és a könnyű rockzenét, és persze némi távolság is, 100km volt köztük. Nah dehát a szerelemnek ugye semmi nem állhatja útját.
Majd egy idő utan észrevettem, hogy ez a lány kezd megváltozni, hazudozik anyagisabbnál is anyagiasabb lett stb. Kezdetben nem értettem miért, de később rájöttem, hogy a párja a ludas ő hajszolta hazugságokba. Vagy mégsem? Tulajdonképpen semmi sem történt a párja szerelmes volt belé, de a lány élete és vágyai olyan mélységben különböznek, hogy ők ketten sehogyan sem tudtak igazán 1pár lenni. Persze szegény Sárpac ezt kezdettől fogva tudta és figyelmeztette is a lányt erre. Persze erre a lány baromira megharagudott Sárpacra majd némi mosolyszünet után folytatódott a "haverság" mivel mind2-en lovasok vagyunk így téma mindíg volt. Eltelt 1év vajúdással összejöttek szétmentek stb. szokásos döglés előtti állapot. Ez alatt az 1év alatt Sárpac egyre jobb barátja lett a lánynak és az eddigi már csak pislákoló érzés Sárpacba újból lángra gyúlt hátha itt a nagy lehetőség! 3hónapja viszont megtörtént a végső szakítás a srác részéről, jött egy másik nő az életébe, azóta a lány telója kikapcsolva, Sárpac leszarva, mintha csak valami oltári nagy dolgon összevesztünk volna vagy nem tom. 1hónapja meglátogattam, kivi voltam mi a gond "persze tudtam" azt mondta semmi sem sikerül stb. stb. és különben is szarik mindenkire! Mondtam ez nem jó, mert attól a világ még körülötted működik és nem szabad olyan embereket leszarni akikre később is számíthatsz! Úgy tünt hallgatott rám kérdezte ugye szerdán is jössz lovagolni és beszélünk? Mondtam igen! Szerdán persze szar volt az idő, szakadt az eső. Felhívott, hogy ne menjek mert úszik minden majd Vasárnap. Kint voltam vasárnap, de nem jött beszéltem apukájával, azt mondta, hogy mind 2 kutyusát elveszette és nagyon kivan. Azóta 3hete csak egyszer tudtam elérni, hogy a táborra kivegyem e a szabit. Mondta igen lesz gyere megoldjuk! Azóta nem elérhető, nem tudom mit csináljak, holnap pedig elvileg kezdődik a tábor. 1lovas ismerősével beszéltem ő aztmodta úgy tudja, hogy én nem megyek. Kérdeztem honnan? Erre a lány mondta! Én pedig átmentem K.O-ba.

[ Szerkesztve ]

Alapfesz alatt a maximumon túl!