2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Miért lett modern a nő?

  • (f)
  • (p)
Írta: |

...avagy a mai kor értékrendjéről, a modern nőkről és a modern férfiakról.

[ ÚJ TESZT ]

A logoutot böngészve teljesen véletlenül ráakadtam Vikthor a modern nőket elemző írására, mely – valószínűleg az életemben mostanában történt komoly változások miatt – erősen elgondolkoztatott.

Az írás tartalmi részével, a leírt jelenségekkel nem vitáznék, mivel én is ezeket a dolgokat, ezeket a típusú nőket látom magam körül. A miértre viszont úgy érzem, hogy nem kaptam választ az említett írásából, az okokat a kolléga csupán annyival magyarázza, hogy „ez a feminizmus gyümölcse”. Ami kétségtelenül így is van, de úgy gondolom, hogy a jelenség gyökere nem itt, hanem a társadalmi értékrendnél van.

Egy német úriember, bizonyos Fritz Bohnsack az 1996-ban megjelent Szociális nevelés a szociális bomlás idején című könyvében írt arról, hogy hazájában nagy változások történtek a társadalom által elismert értékekre vonatkozó nézetekben. A pár évtizeddel régebben elfogadott, elismert tulajdonságokat mára kevesen értékelik, a társadalom az ezektől homlokegyenest különböző normákat becsüli. Gondoljuk végig: mik tették a múlt évszázad közepén az embert elismertté? Az alázat, a kötelességteljesítés, a megbízhatóság, az egyenesség, a hűség, a szerénység, valamint a lemondás a közösség érdekében – utóbbi véleményem szerint nem a szocializmus/kommunizmus jellemzője, sosem volt az. Ezzel szemben mik a mai értékadó tulajdonságok? Ha egy szóval kéne leírnom, azt mondanám: az önmegvalósítás. Ez magában foglalja a kötetlenséget, a spontán szükségletek kielégítését, a testi élvezeteket, a kreativitást. Hozzám a „klasszikus” értékek sokkal közelebb állnak, erényeimet is ezekben látom, de az a helyzet, hogy a társadalom többsége az „önmegvalósítás” szerint él, az emberek azt tartják értéknek. A hozzám hasonló gondolkodásúak tehát kisebbségben vannak, ez ellen pedig nem lehet mit tenni. A helyzetet, a megváltozott világot jól szemlélteti, hogy még a vallás is igazodott hozzá – gondoljunk csak bele, a katolikusok előbbre helyezik híveik lelkiismereti szabadságát, mint a dogma iránti elkötelezettségüket. Nem vagyok vallásos, úgyhogy ezekbe a dolgokba nem is mennék bele részletesebben.

A változás véleményem szerint megfordíthatatlan, de nem ezzel van a gond. Minden változik. Egyszerűen vagyunk páran, akik nehezen tudnak ebben az átmeneti korban élni. A régi, külső irányítás már, a belső vezérlés meg talán még nem működik. Vannak elismert szakemberek, akik a „klasszikus” értékrendszert sem tartják feltétlenül jobbnak a mainál, hiszen akkoriban sem követte mindenki a normákat, csak ezt nem írhatták a homlokukra. Ma viszont kiírhatják, büszkék is lehetnek rá, ami szerintem elképesztően szomorú dolog. A posztmodern kor filozófiájának ugye az „anything goes” a jelszava, ami véleményem szerint egy kétoldalú dolog. Nagyszerű a szabad információáramlás, a szabad véleménynyilvánítás, ugyanakkor ez az eszme a szélsőséges dolgoknak is teret enged, ami miatt sokminden a feje tetejére állhat. A megoldás viszont nem biztos, hogy a régebbi rendszerek értékrendjének visszahozásában, hanem egy új értékrend létrehozásában van – a személyes véleményem viszont az, hogy a mostani, én-központú, önző, már-már kaotikus állapotnál minden jobb lenne.

Ezzel vissza is tértünk a gondolatot elindító írásban kitűnően definiált modern nőkhöz – de valószínűleg az olvasókban is felmerült pár kérdés velük kapcsolatban. Biztos, hogy a nők maguk akartak modernek lenni? Biztos, hogy nekünk, férfiaknak – vagy ha jobban tetszik: a modern férfiaknak – nincs közünk ahhoz, hogy a gyengébbik nem képviselői ilyenek lettek? Szerintem van, a válasz pedig a megváltozott értékrend mellett a kapitalizmusban is keresendő. Hány olyan férfit látni ma, aki megbízható, hűséges, az életét elvek szerint éli (azaz klasszikus férfi), és ezek mellett keres annyi pénzt, hogy abból négyfős családja gond nélkül megéljen? Őszinte leszek: férfitársaim között hasonló elvűeket is elvétve látok, olyat viszont egyet sem, aki fiatalon olyan egzisztenciával rendelkezne, hogy abból egy egész család meg tudjon élni – ez persze a magyar helyzet, nyugaton minden bizonnyal nem ennyire szélsőséges a dolog.

Innentől hogy várhatjuk el a nőktől, hogy fiatalon gyereket szüljenek, hogy életüket a családnak szenteljék? Hiszen a mai férfiak jelentős része gond nélkül otthagyja családját egy jobb fenékért vagy egy szebb mellért. A nő pedig kiszolgáltatottá válik azzal, ha fiatalon, diploma nélkül gyereket vállal, ha nyelvek helyett főzni tanul. Ilyenkor ugyanis a férfitől függ, a modern férfitől, akire nem feltétlenül jellemző a megbízhatóság. A klasszikus nők helyzetét az is nehezíti, hogy ők a férfiakat valószínűleg hasonlóan szélsőségesen látják, ahogy jelen pillanatban én látom a női nemet. Valószínűleg azt hiszik, hogy a világ összes férfiúja a jó fenékben és a szép mellekben látja a női értékeket, így teljesen logikus, hogy ezen tulajdonságaikat erősítik, mert nem akarnak egyedül maradni. Nem mondom, hogy a jelenség csak és kizárólag a férfiak hibája, abban viszont biztos vagyok, hogy a modern nőt a modern férfi hozta létre. Mert ilyen nőt akart, ilyen jó neki.

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.