Jelenleg milyen végzettséged van? Ha jól értem, nincs fősulid, ugye?
Az se mindegy, hogy fővárosi vagy vidéki vagy (ezen belül megyeszékhely vagy kisváros, netán falu). Aztán az is érdekes, hogy van-e családod, barátnőd/feleséged; saját lakás, albi vagy a szüleidnél laksz? Ezeket azért kérdezem, mert utóbbi esetben érdemes lehet megfontolni a Bp-re költözést.
Gipszkartonozni meg hasonló melókra nem fognak hívni tapasztalat nélkül. Ez max úgy megy, hogy keresel egy ismerőst, aki ilyennel foglalkozik, és megkéred hogy vegyen fel (az elején akár csökkentett bérrel) segédnek. Aki ismer, az hajlamos megbízni benned, aki nem, az csak az előző (esetleg tök link, alkesz, pontos időben megjelenni képtelen stb.) segédeiből tud kiindulni: neki nagyobb kockázat felvenni egy olyat, aki tutira nem ért a szakmához, a megbízhatóságáról pedig nulla információja van, mint egy olyat, aki szintén nem tudni mennyire megbízható, de legalább ért a melóhoz...

Bruttó 350 az elég karcsú bér, nagyon sok olyan terület van ahol el tudod érni. Manapság már napi 15-20K alatt a segédmunkások se keresnek (a főváros környékén legalábbis).

Az én pályám a következő.
Egy Pest megyei kisvárosban felnővén, kisvállalkozó szülőkkel (apám karosszérialakatos, anyám kiskereskedő volt), csak egyet tudtam: nem akarok kétkezi melót végezni. Bár relatíve sok középiskola volt a városban (a méreteihez képest), mégsem volt akkora választék mint Bp-en, ugyanakkor nem akartam utazni. A gimit kockázatosnak éreztem: azt tolták mindenhol, hogy ha nem vagy biztos a továbbtanulásban, inkább menj szakközépbe. Kizárásos alapon választottam iskolát: volt ahol ez, volt hol az nem tetszett, így végül maradt a helyi kereskedelmi és a közgáz szakközép. Mivel előbbi túlságosan snassznak tűnt, illetve volt 2 közgazdász is a családban (nagybátyám és a nagynéném férje), így utóbbit választottam (máig nem tudom eldönteni magamban, hogy jó döntés volt-e vagy sem).
A suli után akartam menni ötödévre, de családi okokból végül 18 évesen elkezdtem melózni, egy közeli OTP-ben mint értékpapír és könyves betét ügyintéző. Az elején tetszett, de hamar kijöttek a hátrányai. Egy év sorkatonaság után, mivel akkortájt nem volt egyszerű melót találni, jobb híján visszamentem az OTP-be, de áthelyeztek egy másik osztályra, amit nem túlságosan kedveltem. Nagyon meg akartam onnan szabadulni, de nem nagyon volt semmi (akkoriban nem volt net, sokkal nehezebb volt állást keresni). Ahova felvettek volna, az kb. cseberből vederbe lett volna. Elég hamar rájöttem, hogy irodai munka + középfokú végzettség = szívás (kb. 1994-95-öt írtunk). Egyébként zárójelben megjegyzem, hogy azért van pozitív példa is a fenti kombóra az ismeretségi körömben, csak én nem 20 éves karrierben gondolkodtam,,, Jobb híján beiratkoztam abba az egyetlen felsőoktatási intézménybe, ami megtalálható volt kis városkánkban (pontosabban a kihelyezett tagozata): a rossz hírű GDF-re (bár akkor talán még nem is ismerték, ezért nem volt annyira rossz reputációja). Meló mellett csinálgattam, de azért voltak elmaradásaim (elég sok munka volt akkortájt az OTP-ben az üzletágunkban).
Még csak másfél éve jártam suliba, de nagyon tele volt a hócipőm a munkahelyemmel, ezért végül az ügyfeleim segítségét kértem a váltáshoz (persze csak azt a 3-4 embert kértem meg, akivel jobb nexusban voltam). Szerencsémre az egyik tudott segíteni: a felesége személyügyi osztályvezető volt egy HM háttérintézményben, oda kerestek infós juniorokat. Eredetileg fejlesztési területre raktak volna (nem szerettem volna ilyen szerepkörben dolgozni, de úgy voltam vele, hogy annyira tele volt a hócipőm az OTP-vel, hogy próbáljuk meg: ha nem jön be, majd továbbállok), de végül mégis pénzügyi területen kötöttem ki (a banki kapcsolataimnak-ismereteimnek hála). Ráadásul egyből vezetői pozícióba kerültem. Itt elvoltam mint a befőtt: kényelmes volt, és bár sokat nem kerestem, azért viszonylag kényelmesen megéltünk (kis pénz, kis foci). Nagyon jó volt a kollektíva, sokat röhögtünk stb. Sajnos (?) cca. 6 év után jött egy átszervezés, megszüntették az osztályunkat (már előtte is csökkent a létszámunk 25%-kal), és át kellett mennem más munkakörbe. Felajánlottak két beosztást, egyik se volt túl jó. Végül egy vargabetűvel (kb. fél évig voltak a kevésbé sz*r beosztásban) átkerültem a fejlesztőkhöz, rendszerszervezőnek - de már előtte megtaláltak azzal, hogy legyek én az informatikai biztonsági felelős. Ez az állami szférában akkortájt kb. abból állt, hogy szabályzatokat kellett írni, így csak mint "másodállás" műveltem. Az informatikán viszont hamar rájöttek, hogy a két tevékenység némileg összeférhetetlen, és kb. egy év múlva választás elé állítottak: vagy ez, vagy az. Némi hezitálás után az informatikai biztonsági felelősi feladatkört választottam.
Ebben az időben már egyre jobban kezdett elválni a közszféra bérezése a versenyszféráétól, így elkezdtem kifele kacsintgatni, de nem nagyon találtam túl jó pozíciókat. Az angol tudásom nagyon csekély volt, és nem rendelkeztem elég tapasztalattal se a szervezői, se az ITSEC területen. Ezért végül inkább átavanzsáltam szerződéses katonának (ugyanazon munkakörben maradva). Szinte megduplázódott a fizetésem, így ez az elején még anyagilag sem volt rossz. Azonban mivel a seregben meglévő "életpálya modell" nagyon minimális előrelépést kínál egy idő után, ellenben a civil világban elég nagy különbség van egy junior és egy senior bérezés között, úgy 8-9 év után megint kezdett szorítani a cipő (ráadásul közben volt egy vezetőségváltás a cégnél, és az új vezetővel finoman fogalmazva se találtam meg a közös hangot). Mivel azonban fix idejű volt a szerződésem (2x5 év), ki kellett várnom a 10 évet. Közben elvégeztem pár képzést, és az önbizalmam is megjött: addig úgy gondoltam, hogy kevés vagyok a kinti világhoz, aztán rájöttem, hogy sok a birka mindenhol... Viccet félretéve, szerencsére elég jó képzéseken vehettem részt (legalábbis soft security területen), így éreztem esélyt az elhelyezkedésre.
2017-ben aztán otthagytam a sereget, és ha nem is dúskáltam a lehetőségekben, azért válogathattam (pl. nem fogadtam el egy ígéretes melót azért, mert nem akartam Budára járni dolgozni...). A jelenlegi céghez mondjuk nem sokért jöttem el (mondhatjuk, hogy a határon volt az ajánlatuk), de aztán szűk két év alatt közel másfélszeresére nőtt a bérem, és idén is kaptam egy 30%-os emelést (ehhez mondjuk kellett némi szerencse is: a főnököm lelépett, és engem neveztek ki a helyére). Most már 140%-kal keresek többet (a kamatos kamat elve miatt), mint 3.5 éve a seregben.
Összegzésként azt tudnám elmondani, hogy egyrészt nem szerencsés egy helyen lehorgonyozni, még akkor se ha nagyon bejövős, mert minél tovább maradsz egy adott cégnél, annál nehezebb váltani (20 év után különösen). Másrészt azt gondolom, hogy legalább egyszer az életben mindenkinek ki kell(ene) lépnie a komfortzónájából munkahely-váltás vonatkozásában (persze azért értelmes, átgondolt módon) : lehet hogy kockázatos, de nagyon sokszor bejön...

"Bonyolult kérdésre egyszerű választ keresni helyénvaló, de ritkán célravezető megoldás" (Wayne Chapman)