fingadzsgukk története

Még az idők kezdete előtt ált. suli 7. o.ban történt, h. volt egy csávó aki állandóan pofázott órán. Az orosz/tesi tanárunk meg egy eléggé harcias, karakán nő volt, így Péterkét kiparancsolta orosz órán a padsorok közé 20 fekvőtámaszra. Persze a srácnak nagyobb volt a szája mint az ereje, ezért kínjában elfingotta magát az egyik kinyomásnál. A tanárnő nem jött zavarba (még akkor), de az osztály, csajokkal az élen élből felröhögött. Aztán jött a következő, még egy nyomás, még egy durr és így sorban. A dologban az volt érdekes, hogy ugye következetesen a tanár sem engedett, amivel tekintélyét önmaga vágta volna taccsra, ha befejezteti hamarabb a gyerekkel a fekvőket. Így hát barátunk egyre vörösödő fejjel, gyakorlatilag a honvéd tüzéreket megszégyenítő ütemben lődözött a levegőbe jó párat, az osztály meg már kiesett a padból a röhögéstől.
Erre az utolsó 20. átvitt értelemben is kínkeserves kinyomásnál még alkotott egy liezon-szerű, magasból mélyülő, majd ismét magasodó fanfár szólót, mire egy halk szavú, ritkán odamondó gyerek megjegyezte: "hát ez elfújta az öröm ódát itt rendesen!" 😁
Erre már a vaskalapos tanárnak is a könnyeit kellett törölnie szintén elvörösödött fejjel, hogy végülis cinkosa lett a balhénak.
A dumagép meg kb. elsüllyedt szégyenében ott mindenki előtt. Így lett neve aztán: fingadzsgukk.

gumihuszár

Havernak 1x összejött egy nő, hétvégére meg le is vonatozott hozzá vidékre. Előtte jól bevásárolt kotonból, csak épp nem figyelt oda rendesen...
Na, egyszer csak elérkezett az akció ideje, gondolta itt a pillanat felölteni a "munkaruhát". Erre ahogy kibontja a segélycsomagot, hát látja, hogy koromfekete a gumi! Ezt a szívást! Nem volt mit tenni, abban kellett dolgozni, de röhögve b@szó csajjal még sose volt dolga.
Mondom erre neki: egyet se búsulj te kis gumihuszár! 😁