Sajnálom, hogy ilyen gyerekkorod volt, nem lehetett könnyű....

Sajnálom, őszintén, azt hiszem tudom miről beszélsz, nekem sem volt könnyű, de a tiedet meg sem közelíti .

[ Szerkesztve ]

S35-3310-1600-KU380-W300i-Shine-C3050-Spiro-858 Smart-SK17i-Galaxy S-Note 1-Galaxy S4-G4-S6 Edge-Note 8

Köszönöm, hogy kiírtad magadból! Sajnálom, amiken keresztül kellett menned.

7o/638-9O93 ► Telón érsz el leghamarabb \_(ツ)_/

Ahhoz képest, hogy vödörrel vágott fejbe anyád, egészen jól leírtad a memoárodat - hogy a vidámabb részéről kezdjem; a komorabb feléhez meg - bár ez nem vigasz - csak annyit, testi fenyítés vonatkozásában az én életem 10 éves koromig horror volt ehhez képest. Az én anyám messze túltelesítette a tiédet. Ami miatt most ezt mégis ideszúrtam: régen belenyugodtam abba, hogy anyám egy süllyedő sírhalom szerves és jeltelen része lett; mire idáig eljutottunk, a harag és ellenszenv - amit édesapám mindig azzal csillapított, azért szeresd őt, fiam ... mégiscsak az anyád, neki köszönheted az életed - is régen eloszlott. Igaz, apám hozzáállása nélkül még a kötelező tisztelet se fejlődött volna ki bennem, de úgy voltam vele, ha apám meg tud neki bocsátani azért, amiket tett velem, velünk, akkor én sem haragudhatok.
Bár a tragikomikum ellenére nagyon is értem a tragédiát az életedben, de ne felejtsd el a pozitív oldalát: volt miből tanulnod, hogy te más legyél.

P.s.: Azt a boltos, hitelezős, gézabácsis bekezdést olvasd át még egyszer, az első mondat után a második rosszul illeszkedik... szerintem.

[ Szerkesztve ]

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Most mégsem írhatom azt, hogy örülök, hogy Te is átélted ezeket a dolgokat! Inkább sajnálom, hogy Veled is ilyen dolgok történtek. A leírtak alapján az én helyzetem azért jobb volt. Az a duma sajnos nálunk is elhangzott sokszor, amikor már kínjában nem tudott mit mondani nekünk: "a világra szartalak benneteket".
Ha eszembe jut, szégyenlem magam helyette is!
Egész életemben azon voltam, hogy ne kövessem el azt a hibát, hibákat, amiket ő elkövetett. Egyben mégis hasonlítunk, nekem is öt gyerekem lett, de én szeretem és tisztelem őket. Nem tudom van-e családod? Hogyan élsz? /ha gondolod privátban írhatsz!/ Egyet tudok, nem szabad, hogy a bosszú éltessen! Tudom, hogy milyen nehéz túltennie az embernek magát ezeken a dolgokon, illetve nem is lehet talán soha, de lefoglalt az igyekezet, hogy teljesen más legyek, nehogy ugyanazokat a hibákat kövessem el.
Biztosan nem vagyok tökéletes, de legalább mindent megtettem.
Abban pedig biztos vagyok, hogy nem fogsz találkozni velük, mert Te nem a pokolba fogsz jutni! Arra gondolj, micsoda lelkivilága lehetett, hogy ilyent tett, és hogy Te erre soha sem lennél képes!
Kívánom Neked, hogy annyira tedd túl magad az egészen, hogy harag ne maradjon Benned, gyűlölet és bosszúszomj sem!!
/Itt elárulom, hogy ha megyek a temetőbe, apám sírjára a legszebb virágot viszem, ott időzök sokat, anyáméra pedig csak jelképeset és rövid ideig tartózkodom ott!/

A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét. Victor Hugo

Hát tudod elgondolkodtató, hogy miért is vagyok ilyen feledékeny mostanában!
Félretéve a tréfát, nem gondoltam, hogy "szintén zenész"!
Tényleg az enyém nem is volt olyan vészes, voltak szép pillanatok, /amikor nem volt otthon! /
Soha nem szeretett bennünket, a szöveg, hogy "apátok idecsinált benneteket" borzalmas nyomot hagy az emberben és szomorúvá teszi, hogy az ANYA akit tisztelni kellene, nem létezik számára.
Ennélfogva a halála sem rendített meg igazán, habár mindent elkövettem a utolsó időben, hogy bemenjek hozzá, talán arra várva, hogy vallomást tesz!
Sajnos 6 éves voltam, amikor Édesapám meghalt, aki nagyon szeretett, imádtuk, és attól fogva Hamupipőkeként jártam a sírjához, ott sírtam el minden búmat, bánatomat.
Vége, felnőttek lettünk, gyerekeink vannak, akikért mindent megteszünk! A lényeg ez, hogy tényleg ezért úgy érzem jobb ember vált belőlem!
Nem tudom, miért írtam ennyit, hisz olvasol a zsigereimben is....

olbaidhun: Én köszönöm, hogy elolvastad!

A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét. Victor Hugo

De kemény... Köpni-nyelni nem tudok...
.
.
.
.
.
.
.
Köszi az írást. Most egy kicsit megyek a dolgomra, addig feldolgozom.

Telefonszámom: 0️⃣6️⃣7️⃣0️⃣3️⃣3️⃣9️⃣9️⃣3️⃣3️⃣9️⃣ ... Ha nem válaszolok a privátra, akkor hívj fel...

Köszi az írást,nem vagyok egy olvasó bajnok,de a te írásaidat mindig szívesen olvasom!
Látom nem könnyű neked sem.
Előre elnézést kérek,de azt kifejezetten gusztustalannak tartom,hogy neked egyedül kellet a komplett temetést finanszírozni,úgy nem csak te örököltél.A helyzeted nagyjából tudom milyen én apámmal voltam hasonlóan!
A cikked utolsó bekezdéshez csak annyit fűznék hozzá,hogy az idő sok sebet begyógyít,de nem az összeset,mivel van,hogy a sebekből hegek lesznek,és feledni nem engednek.

HardCore is my LifeStyle

Örülök,hogy tetszenek az írásaim, talán azért, mert egy kivételével az életből merített, valós történetek.
Bocs, félreérthető volt, a temetési költség három felé ment, akik a végrendeletben benne voltak. A kötelesrészeseknek nem kellett fizetniük. Tulajdonképpen mint írtam, a temetési pénzt a felét örökölt nővéremék lenyúlták, arra a szép piros kocsira!
Ezért így is igazságtalannak tartom.
A végén amit leírtál, az sajnos nagy igazság!!!
Vigasztalódj, már majdnem kész a következő írásom! Beteg vagyok, írásra vagyok ítélve!

KillHates: Küldjek köptetőt?? Sajnos most azt is szedek! Én inkább nyelni nem tudok!!! Ne akadj ki rajta, emészd meg gyorsan, már én is emésztettem, jajjjjjj a vakbelem!!!!

[ Szerkesztve ]

A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét. Victor Hugo

Á nem értem ,ez a lopásosdi egy ilyen rossz magyar szokás,vagy csak az emberi kapzsiság.
Írásokból jöhet még bőven.

HardCore is my LifeStyle

[...]és amikor leszálltunk a vonatról, megjegyezte, hogy most jár életében másodszor ebben a kisvárosban, és mindkét alkalommal azért, hogy elvetessen.[...]

Azért ez hihetetlenül durva! Hogy mondhat ilyet a gyerekének egy szülő?!

Sajnálattal olvastam az egészet, de nem tudom azt mondani, hogy el tudom képzelni, mert nem, nem tudom.

Hát igen...

Bevallom őszintén azért keserített el a Te történeted nagyon, mert a mi családunkban is hasonló beteg idióták voltak a nagyszülők... Akik elég degenerációt neveltek bele a gyerekeikbe. Szerencsére én jól jártam, mert második gyereke voltam anyámnak, de a nővéremnek jutott hideg-meleg is rendesen lévén, hogy anyám első házasságából született és miután elváltak a nagyanyám önkényesen magához vette anyámtól és anyám ellen nevelte...
Gondolhatod, hogy miután anyám hozzáment apámhoz és apám az asztalra csapott nagymutternél, hogy a gyereknek az anyja mellett a helye és nem a dilis öreganyjánál, addigra már késő volt... Ment is otthon az "ereszd-el-a-hajam" amíg nővére nagykorú nem lett és meg is pattant egyből, mint a hajszálér.
És mindez a nagyanyám háborút átélt (nagyapám ekkor lett oda), megnyomorodott, vadkommunizmusban idomított-alázott világa miatt.

Pont tegnap mondta egy barátom, hogy miért nem írom le a család történetét. Azt válaszoltam neki, hogy azt sem csinálom, hogy sz@rból pónilovat formázok, aztán azt rakom ki a vitrinbe. De inkább az az oka, hogy nincs erőm... Ezért igazán becsüllek Téged, hogy Te le tudtad írni...

Telefonszámom: 0️⃣6️⃣7️⃣0️⃣3️⃣3️⃣9️⃣9️⃣3️⃣3️⃣9️⃣ ... Ha nem válaszolok a privátra, akkor hívj fel...

Komolyan sajnálom, hogy valakinek ilyen gyerekkora legyen mint neked, és egy másik fórumozónak, viszont annak kifejezetten örülök, hogy sikerült jó emberré válnod, és külön örülök annak, hogy mindezek után szereted a gyermekeid. Minden jót kívánok a továbbiakban, és előre is Isten éltessen!

Őszintén sajnállak!És nem is akarsz ezen változtatni,nem gondolnád ha "nem félnél" az emberektől,akkor egyszerűbb lenne?
Amúgy átérzem a helyzetedet,engem apám vett semmibe,mint ezt azért,mert nem tanultam úgy ahogy ő akarta,értsd nem 4-5-s tanuló voltam,hanem 2-3-s,és azt sem akarta elfogadni,hogy más érdekelt,ennek következménye folyamatos viták ellentétek pofonok,én féltem is tőle,mindig azt hallgattam,hogy egy szar vagyok,és hogy nem viszem semmire.Pontos idézések tőle:Zabáljál sokat,hogy elbírd a lapátot,mert csak segéd munkás lesz belőled,és én nem fogok veled szóba állni Megnézheted kint a kukásokat,mert te is csak az leszel Egy utolsó tróger alak vagy Szemétláda vagy.Ha hazajött a munkából,akkor első kapható alkalom adtán nekem esett,ordított elmondta válogatott monológjait,és sikeresen porig rombolta,az önbecsülésemet,néha csak ránéztem a konyha pulton lévő késtartóra,és arra gondoltam,hogy véget vetek szenvedésemnek,de mindig csak az járt az eszembe,hogy megfutamodni a legkönnyebb.

HardCore is my LifeStyle

Elég meredeknek hat ez az életvitel. A barátok és más ember társaságát miért nem keresed? Ha a családból eleged is van, a barátok azért segíthetnek átlendülni egy-két nehéz akadályon, és még örömöt és lelhetsz az életben. Nem akarok szentbeszéded meg csupa sablonos szöveget írni, de belenyugodni meg feladni tényleg könnyű.

Teljesen egyet értek veled, aki egyszer átver az máskor is át fog, és nem nevezheted a barátodnak. Mindezek mellett azért található 1-2 olyan ember aki méltó erre a megnevezésre. Én is egy kezemen meg tudnám számolni hány embert tartok a barátomnak, de itt nem is a mennyiség a lényeg. Amiket írtál azok - akárhogyan is hangzik- tényleg elszomorítottak. Én is voltam úgy, hogy nem érdekelnek az emberi kapcsolatok, mert minek, de amikor olyannal találkozol akit tényleg érdekel mi újság veked, hogy vagy, valahogy jobb lesz a napod.

[ Szerkesztve ]

Jó írás, tetszett!
Mikor valami igazán rossz dolog történik velünk, arra gondolunk: Ez szörnyű! Mit tettem, hogy pont velem...? Bárcsak soha ne kellett volna átélnem ezt...! - Akkor bizony nem jut eszünkbe, hogy ebből tanulni is lehet, mint a te példád is mutatja. Neked szerencséd volt, hogy szeretet is kaptál, egy gyermek életében ez a legfontosabb, főként élete első éveiben.

Zöld izé... Én semmi kivetnivalót nem látok abban, ahogyan élsz. Meg tudom érteni, hogy te így érzed jól magad. Miért kéne úgy élned, ahogy más? Az emberek többsége családra vágyik, családban él, és nehezen fogadja el, hogy nem vagyunk egyformák. Ezért én nem is biztatlak arra, hogy mozdulj ki, ismerkedj, barátkozz. Majd megteszed, ha eljön az ideje. Nem lehet ezt erőltetni. De ha mégis próbálkoznál, sok szerencsét hozzá!

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Akkor miért nem keresed fel,és próbálod kihúzni a sz@rból?

HardCore is my LifeStyle

Sajnálom, hogy ezt kellett átélned/átélnetek!
Engem nem bántott az anyám, legalábbis testileg nem.Annál inkább lelkileg.Apu beleszeretett anyámba és mivel jól keresett, így véletlenül besikerültem
Meg a tesókáim is.
Mikor velem terhes volt, ivott mint a kefekötő, mikor szoptatott, akkor is ivott (még szerencse h nincs semmi bajom).Miután megszülettek az ikrek, 1.5 év után visszament melózni.Minden szülinap, minden névnap és minden karácsony alkohollal átitatva telt el nálunk.Melóból hulla részegen járt haza, volt úgy, hogy 2 napig nem jött haza.Mint kiderült, pasija volt.Apám megunta, válaszút elé állította: a gyerekek és Ő, vagy a pasija.Másnap mikor hazaértem iskolából, már nem volt otthon.Otthagyta a 3 gyerekét és a férjét egy alkoholistáért.Ekkor 9 éves voltam, és egészen 16 éves koromig Apunak nem volt barátnője, mert félt, hogy ha összejön valakivel, akkor megint összetörik a szívét.
Mostohaanyum (akit Anyának hívok, hiába 16 voltam mikor megismerkedtek) imád minket (azóta született egy öcsim és egy hugim) és mi is szeretjük Őt.
A biológiai anyám testvére 4 éve írt nekem az iwiwen, hogy anyám kórházban van a szívével és látni szeretne minket, mert már nem sok van neki hátra.Természetesen nem mentünk el.Nem érdekelt minket.Azóta szerintem már megették a kukacok.A legjobban nem az fáj hogy elhagyott engem, hanem amikor hallottam Aput sírni.
Én megfogattam: addig nem lesz feleségem és gyermekem, amíg meg nem találom azt a nőt, akinél érzem hogy jó feleség és jó anya lesz!Nem akarok úgy járni mint Apu.
Jelentem megtaláltam azt a nőt.Hasonlóan az én anyámhoz, az övé is ivott/iszik, egy vén hárpia az anyja, mindenféle q.vának elhordja a lányát mindenki előtt, folyamatosan kritizálja, csak a hibát veszi észre benne, a jót nem.A szokásos duma, "a világra szartalak", "inkább vetettelek volna el", és a "inkább te döglöttél volna meg, nem a kisöcséd" 2-3 naponta elhangzik a vén banya szájából.
Csak sajnos ez a nő már férjezett
A férje szereti Őt és a két kis lurkót is, bár nem bánik vele úgy, mint ahogy megérdemelné (hálistennek nem veri őket, nem alkoholista, csak néha lelkileg bántja Őt és legtöbbször nem véletlenül), vagy ahogy én bánnék vele.De ennek ellenére nem hagyja el, mert a két kicsinek nem akar lelki fájdalmat okozni.Tisztában vele, hogy mit érzek iránta és tudom, hogy Ő is így érez irántam.Én ezt a helyzetet elfogadtam.Tudja, hogy én mindig ott leszek Neki és várok rá.

*http://www.youtube.com/watch?v=ZTu0yvlI8MA*http://jelvenyem.hu/gar/index.html*

Érdekes ez a tendencia, hogy mindenkinek az anyja.... Persze ebből nem lehet következtetést vonni, de mégis érdekes.

Hát lehet, hogy a logout-on a lelkisérültek klubját is megalakíthatnánk???

Most értem a végére, sok-sok mondanivalóm lenne, de mivel késő van, már nem vágok bele, majd holnap!
Csak annyit, sokkal könnyebb feldolgozni ezt a sok-sok keserűséget,fájdalmat, amit az ember attól kap, akitől a legkevésbé várná.
Sokat számít ki van mellettünk, számíthatunk-e rá, a gyerekeink, szóval a család, aki fontos nekünk és akinek fontosak vagyunk.

Biztos, hogy nem bántottak engem annyiszor és annyira, mint közületek párat, - a hozzászólásokból vontam le ezt a következtetést - lehet, hogy 6 éves koromig apám szeretete segített abban, hogy ilyen emberré válhattam! Ezért külön köszönet Neki! A többit majd holnap, addig tartsatok ki! Jóéjszakát!

A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét. Victor Hugo

Hát apám még bátyámat relatíve normálisan nevelte,de engem,nem tudom lehet elpattant egy ér az agyába.

HardCore is my LifeStyle

Sajnálom akiknek ilyen gyerekkoruk volt.. Én sem gondoltam volna, hogy ennyien lesznek akiknek ez jutott..
Engem szerencsére nem vertek, csak a körülményekkel kellett meg küzdenem amik sokszor durvák voltak (áram, víz, fűtés stb. hiánya és a semmi közepe). Fatert soha egyáltalán nem érdekeltem, 6-8x ha láttam életemben, muter meg "nevelgetett", de dolgozni többnyire luxus volt, így maradt az utánam járó pénzből való vegetálás. 18 évesen meg is pattantam otthonról, bár akkor már kb. 2 éve nagyapámnál voltam ahol azért jobb volt a helyzet, ő normális is és azóta is támogat. Egyedül neki köszönhetem, hogy jelenleg normális életem van és előbb-utóbb talán a diplomám is meglesz, ami néhány éve még álomnak is merész lett volna. Anyám pedig csodálkozik, hogy nem sűrűn keresem még telefonon sem, erre ő hívott fel pár hónap után, természetesen nem igazán tudtunk miről beszélni. A legrosszabb, hogy bevállalta még egyszer u.azt mint velem annak idején, még egy gyerek, nagyon minimálisan "jobb" körülmények, de a kilátások semmivel sem jobbak. Igazából kapcsolatot sem nagyon tartanék vele, mert iszonyatosan szégyellem és beszélni sem tudok vele mit meg továbbra sem nagyon szeretném látni, másrészt viszont mégis az anyám. De csak a nyomorukat látom és nem tudok mit csinálni.

Lumia 520

Hát kéremszépen, az élet nem habostorta...

JOGI NYILATKOZAT: A bejegyzéseim és hozzászólásaim a személyes véleményemet tükrözik; ezek nem tekinthetők a munkáltatóm hivatalos állásfoglalásának...

Az oké. De ez sz@rral van megkenve!

Telefonszámom: 0️⃣6️⃣7️⃣0️⃣3️⃣3️⃣9️⃣9️⃣3️⃣3️⃣9️⃣ ... Ha nem válaszolok a privátra, akkor hívj fel...

Most mondtam, hogy nem habostorta - akkor hogy lehet szarral megkenve

JOGI NYILATKOZAT: A bejegyzéseim és hozzászólásaim a személyes véleményemet tükrözik; ezek nem tekinthetők a munkáltatóm hivatalos állásfoglalásának...

Úgy hogy van habos torta akiknek sok minden összejött.
Van a sima ami nem nyújt semmi extrát,csak az átlagost.
És van a szarral megkent,ami csak szívás lásd gyerekkori püfölés,és mély sebek.

És azt hiszem,hogy Zöld izé....-nél rajzolódik ki a legjobban,hogy az idő,sok sebet begyógyít,de van,hogy a sebekből hegek lesznek,és újra "fellángolnak".

HardCore is my LifeStyle

Mármint a torára értettem.
Ha nem habos, akkor valami más.

Telefonszámom: 0️⃣6️⃣7️⃣0️⃣3️⃣3️⃣9️⃣9️⃣3️⃣3️⃣9️⃣ ... Ha nem válaszolok a privátra, akkor hívj fel...

Ez bővebben kifejtenéd,mert nem értem.

HardCore is my LifeStyle

Telefonszámom: 0️⃣6️⃣7️⃣0️⃣3️⃣3️⃣9️⃣9️⃣3️⃣3️⃣9️⃣ ... Ha nem válaszolok a privátra, akkor hívj fel...

"Az élet egy nagy sz@ros szendvics. Minden nap egy falat..." (Ismeretlen graffiti szerző a XX. századból.)

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Ez nagyon találó! Néha csak majszoljuk, néha meg jó nagyokat harapunk belőle

Telefonszámom: 0️⃣6️⃣7️⃣0️⃣3️⃣3️⃣9️⃣9️⃣3️⃣3️⃣9️⃣ ... Ha nem válaszolok a privátra, akkor hívj fel...

De akkor elmegy qrvázni,vagy mi,ha nem szeret kapcsolatot létesíteni?
Elég prosztó voltam,de ezt nagyon szebben nem tudom kifejteni.

HardCore is my LifeStyle

Tényleg nem vagyunk egyformák, kit így, kit úgy formál alakít a gyermekkorában ért fizikai vagy lelki sérelem.
Van aki kiutat keres, és talál is, talán annak könnyebb akinek egy normális társ jut, családja lesz és melegség veszi körül. Van akinek erre nincs igénye, kinek így, kinek úgy!
Mindenki más, talán ez a legszebb ebben, hogy nem vagyunk egyformák.
Akik nem tudják feldolgozni, ott később problémák adódnak, mert nincs kivel megbeszélni, kibeszélni a sérelmeiket. Ez általában úgy szokott lenni, hogy sérelem ér, aztán idegesít bennünket, ha nem adjuk ki magunkból, akkor a sérelem egyre nagyobb lesz, még tetézzük, hogy sokszor mérgelődünk ezen, ez jár a gondolatunkban állandóan, és ez mindig tovább fogja erősíteni a gyűlöletet bennünk.
Nekem is nehéz volt 8 év után hazamennem, mert 8 év úgy eltelt, hogy anyámat nem érdekeltem sem én, sem az unokái.
Erőt vettem magamon és amikor apám sírjához mentem, bementem hozzá. Elhatároztam, hogy a haragot félreteszem, mégiscsak az anyám. Meglepődött, örült, úgy nézett ki, hogy a kapcsolatunk helyreállt, aztán az újdonság varázsa elmúlt számára és minden olyan lett mint régen. Ennek ellenére haza-hazajártam, megpróbáltam csillapítani magamban a néha kitörő mérgemet, ha olyat mondott, ami nekem nagyon bántó volt.
Pár év volt akkor még, amit így se vele/se nélküle kapcsolatban voltunk, aztán elment.
Azért örülök, hogy meg tudtam bocsájtani neki akkor, mert ezzel is a gyermekeimnek mutattam példát, hogy ha megbántanak is, tanulj meg felülkerekedni az érzéseiden. Legyél te a jobb, mutasd meg milyennek kell lenni!
Megértem azokat is akiknek nem sikerül, én örülök, hogy ennyit elértem magamnál!!

[ Szerkesztve ]

A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét. Victor Hugo

Az a mondás, hogy: nézd meg az anyját, vedd el a lányát...! - nem mindig igaz, mint a te példád is mutatja.
Van, aki nem való anyának. Vagy apának.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Hát nem tudom,én úgy vagyok vele,hogy ha egy szülőt valamilyen sérelem ért lehet kicsi is,pl sose mehetett sehova,mert féltette akkor a gyerek elnőtt korára pont azt nem fogja csinálni a gyerekkel amit vele csináltak,hisz ő is emlékszik milyen szarul esett.

HardCore is my LifeStyle

Igen, ez így van, de csak akkor, ha a gyerekből értelmes, racionálisan gondolkodó felnőtt válik. Sok esetben sajnos viszi tovább a családi "hagyományt". Hányszor hallunk olyat, hogy: engem is elkalapált az öreg, mégis ember lett belőlem! - Csak azt nem érzi, hogy a gyereke más lelki alkat, mint ő volt, és nem lesz hálás az efféle "nevelésért". Sőt, megutálja az apját. Vagy az anyját.

[ Szerkesztve ]

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Az a helyzet, hogy a világ nagyot változott. Vannak alapszabályok, de teljesen felfordult a világ, néha a gyomrom is.
Régen a lány olyan volt mint az anyja, jól főzött, most meg olyan mint az apja, iszik!

Változott minden, a nyelvtan is! - Régen: leánnyal, legénnyel
Most meg: leány nyel, legény nyal

Bocsi, ha ízléstelen voltam, nem szoktam az lenni esküszöm, legalábbis így írottan, ahol nyoma marad, de nem tudtam kihagyni!!!

A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét. Victor Hugo

Hát, ezen jót derültem! Vétek lett volna kihagynod!

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Á nem baj az igazság néha fáj,de kinek nem inge ne vegye magára.

HardCore is my LifeStyle

Nekem valamiért úgy jött le, hogy Ő nő... szóval nem hiszem h kurvázik