A különbség az, hogy az egocentrikusság olyan, mint a Nap. Belülről sugárzol, és a fényeddel bevilágítasz mindent. Meleget és életet adsz vele. A magban, a legbensőbb lényegedben viszont olyan erőteljes átalakulások zajlanak, ami szinte egyenlő a pusztulással, a fekete semmivel, a folyamatos változással, amelyben megsemmisülés és újraszületés van folyamatban. A lényeged belül sötét, és változékony.
Amikor egoista vagy, akkor arra vársz, hogy mások tükrözzék vissza a fényedet, ami sokszor hamis, máskor talán valóban a saját fényed. De mert félsz a mélyeden rejlő sötétségtől, és a változékonysággal járó elemi átalakulásoktól, így arra van szükséged, hogy ennek a folyamatnak az eredményeit valaki állandóan visszatükrözze számodra. Ha nagyon önző vagy, előfordulhat, hogy csak egy belülről kihűlt Hold vagy, ami csak arra képes, hogy mások fényét verje vissza. Mások energiájára lesz szükséged ahhoz, hogy fényesnek, sugárzónak érezd magadat. mások melege kell a sajátod helyett. De ez egy tévedés. Valójában mindenkinek Nap természete van. De ami ezzel jár, azt nagyon nehéz elfogadni...

Azért próbálok szimbolikusan beszélni, mert a szakzsargont még nehezebben lehetne érteni. Talán így könnyebb látni, milyen is a személyiség...

[ Szerkesztve ]

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."