Úgy gondolom, hogy ólom akkuval ami tök jól újrahasznosítható, és meg is éri újrahasznosítani, valóban tök jó lenne.
Ebben a formában viszont nekem nem nyeri el a tetszésem, és ebben a formában az irány sem jön be. 
Legyártunk valamit baromi sok energiával, és szennyezéssel, és majd sok sok km után lesz egyáltalán kevésbé szennyező a teljes életciklusa, mint a belsőégésűé.
Ha egyáltalán megy annyit végül a járgány, lehet hogy soha nem megy annyit.
(Persze, ez az amit mondtam, hogy baromi régiófüggő, hol mennyi km után.)
Abban látom én a problémát, hogy az EU kizárólag a használat közbeni kibocsátást nézi.
Ez marketingszövegnek okés, de a kolléga itt ezt mint tény említette meg.
