De... vigasztal részben. Nem tudom, hogy mi lenne velem, ha valakit még elveszítenék. Végre ráébredtem arra, hogy nem csak én vagyok a Világon. Az édesanyám annyi mindenben segített, én meg alig beszélek vele nap, mint nap...
A Hipománia is egyfajta depresszió. Mondhatni kezdetleges.
Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre.
