2019. március 25., hétfő

Gyorskeresés

Betegség vagy ez normális?:O

Írta: | Kulcsszavak: hipománia . hallucinálás . betegség . élet . szerelem . normális . koncentráció . segítség

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Sziasztok!

Elnézést, hogy rátok zúdítom a gondjaimat, de már nem tudok kihez fordulni. Attól tartok, hogy valami komoly bajom van.

Kezdjük az elejénél: 18 éves srác vagyok, aki érettségi előtt áll. Általában mindent túlizgulok, nem bírok rendesen beszélni ( nem bírom kifejezni magam vagy éppen elfelejtek 1-2 szót), figyelem zavarom van (nem bírok koncentrálni órákon, nem bírok tanulni, mert valami mindig elvonja a figyelmemet), hallucinálok.... Igen.... az előbb is láttam egy alakot a kerítés előtt. Láttam, ahogy elmegy... hallottam, ahogy a száraz falevél ropog a léptei alatt. De, nem volt kint senki... A hideg kiráz, ha csak visszagondolok rá.. :( Pár héttel ezelőtt is hallucináltam, de akkor azt, hogy fény szűrődik ki a fürdőszobából... Elméletileg ugyan ezt látta a nővérem is. :Y Nem tudom, hogy mi történik velem... Néha észreveszem, hogy az öngyilkosság gondolata kerülget, pedig viszonylag jó életem van. Van egy gyönyörű lány, akit teljes szívemből szeretek és ő is viszont szeret engem. Vele szeretném leélni az életemet, de nem tudom, hogy mennyire néz hülyének, amikor ezeket a dolgokat elmesélem neki. :( Visszatérve az előbb felsorolt "tünetekre". Én eddig a hipomániára gyanakodtam. Elméletileg lehet kezelni magnéziummal, de ezt még nem próbáltam... vagyis a magnézium "csak" a koncentrálásban segítene. Orvos elmenni nem merek, mert akkor az rengeteg kiadás lenne... Tegyük fel, hogy pszichológushoz kéne járnom. Óránként elkérne vagy 3000-5000FT-ot. Valami más megoldás kell. :(

Azért fordultam hozzátok fórumozók, hogy hátha találkoztatok már ilyesmivel. Az is megeshet, hogy valaki tud segíteni...

Köszönöm, hogy elolvastátok és még egyszer elnézést, hogy ide írom le a bajaimat. :(

Hozzászólások

(#1) Dluinet


Dluinet
(PH! nagyúr)

jóga, de nem otthon.

"Mindig is első szerettem volna lenni!" - II. János Pál pápa

(#2) Xirtam


Xirtam
(PH! kedvence)

Fejben dől el minden. Egy fejmumus jót tenne neked.

(#3) mexicanraven


mexicanraven
(fanatikus tag)

"Én eddig a hipomániára gyanakodtam."

Ez hipochonder tünet pedig.
Ha valami lelki sérülésed van valami miatt, azon felül kell kerekedni, ha pedig feszültség a hiba, akkor vezesd le valami sporttal amiben fontos a koncentráció/figyelem.
Ahhoz pedig, hogy ki tudd fejezni magad olvass sokat. Rengeteget!!
Regényeket amik érdekesek. Mark Twain, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, Leslie L. Lawrence. Nekem 15-16 éves koromig nem volt gépem, 17 éves koromig net, és nem is baj.
Nagyon sok könyvet letudtam már, és választékos vagyok, meg tudok az lenni ha akarok.

szia <3, just szia <3. take it easy, bro!

(#4) Joci93 válasza mexicanraven (#3) üzenetére


Joci93
(senior tag)

Lelki sérülés, talán az, hogy sosem volt mellettem az apám. A szüleim elváltak :( Néha, azért jó lett volna ha velem van. Akár csak kimenni focizni vagy csak beszélgetni. :(
A könyvekről: Leslie L. Lawrence a kedvenc írom. Rengeteg könyvet olvastam tőle. Most kezdtem bele a "Piramis gyermekei 2." részébe. :)

Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre.

(#5) mexicanraven válasza Joci93 (#4) üzenetére


mexicanraven
(fanatikus tag)

Háth figyelj, attól amit mondok nem lesz jobb, de igaz. Van rosszabb is.
Van akinek egy szülője sincs és árvaházban nő fel. Volt egy remek és okos barátom, a szülei meghaltak, a testvére nem fogadta magához, nagyon tehetséges volt idegen nyelvekből, most az Isten se tudja hol van, tán' az érettségije sincs meg, lopott cuccokból/drogból egészíti ki az anyagi forrásait. Szerettem azt a srácot, de elkallódott. És ez csak egy történet, van aki a szülők hiánya miatt a halálba menekül.
Nah és, hogy nehogy azt hidd a levegőből beszélek, az én apám sem él, 2008-ban halt meg (a szalagtűzőm előtt 1 héttel), de előtte se volt a legjobb a viszonyuk édesanyámmal, az én gyerekkorom is problémás volt.
Most egyedül élünk édesanyámmal, közel hozzánk a mamám, a testvérem a barátnőjével, havonta 1-2 találkozónk van, az is rövid. Háth neki is külön élete van, nem lehet mit tenni.
Van egy barátnőm, lassan 2,5 fél éve, de az apát nem pótolhatja semmi. Se keresztapa, se testvér, SENKI. Nekem perpill igazából példaképem sincs. Egy apának rengeteg feladata lenne pedig.
Itt vagyok 21 évesen, dolgozom, magam is majd' gyerek vagyok, de felnőtt életet élek, és sokszor sok. Csak arra tudok gondolni, hogy javarészt úgy éljek, hogy büszke lehessen rám.
Te koncentrálj arra, hogy édesanyád büszke lehessen Rád, hogy idővel Te gondoskodhass róla, és arra, hogy jól meglegyetek a csajoddal!:) Szóval az állapotot, hogy tkp. nincs apád megváltoztatni nem tudod, csak elfogadni. Plusz adjon ez az egész ahhoz tanítást, hogy te úgy válassz párt és feleséget, hogy majdan ez a gyerekeddel ne történhessen meg.

Ui.: Én a régebbi könyveit is nagyon javasolnám! (90-98-ig)

[ Szerkesztve ]

szia <3, just szia <3. take it easy, bro!

(#6) Wictor válasza mexicanraven (#5) üzenetére


Wictor
(senior tag)

Szabad közbeszólnom? "Van rosszabb is" - igen, másnak, de ez a bejegyzés íróját, vagy aki éppen gondban van, nem vigasztalja. Annyi helyen olvasom, hogy "másnak így-úgy-amúgy, de mégis rosszabb." De könyörgöm, az miért ránk tartozik, ha nem mi vagyunk azok?! Nem önző parasztnak akarok tűnni, de ez bizonyára másban is felmerült. Saját problémára nem gyógyír.

Joci93: Kezdődő depresszió. Így indult, ma már egész mélyre süllyedtem.

[ Szerkesztve ]

(#7) kaskader


kaskader
(őstag)

Ez a túlizgulás rám is jellemző.

Ha anno az angoltanár megkért, hogy olvassuk fel a házinkat, már elkezdett verni a szívem.
Ahogy haladtunk a sorban, és láttam, hogy én jövök, egyre jobban...
Pedig semmi okom nem volt rá, ugyanis angolból szinte csak ötöseim voltak, és szeretem is nagyon.

Az érettségimet meg sem említem...

(#8) Joci93 válasza mexicanraven (#5) üzenetére


Joci93
(senior tag)

Fogadd őszinte részvétem. És köszönöm az őszinteségedet. Személyesen nem ismerlek, de azt gondolom, hogy Te is egy olyan ember lehetsz, amilyenből a mai Világban nincs sok. (Őszinteség, szülő iránti tisztelet)
Igen, lehetne rosszabb... megpróbálok úgy élni, hogy anya büszke legyen rám. Köszönöm a segítségedet. :)

Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre.

(#9) Joci93 válasza Wictor (#6) üzenetére


Joci93
(senior tag)

De... vigasztal részben. Nem tudom, hogy mi lenne velem, ha valakit még elveszítenék. Végre ráébredtem arra, hogy nem csak én vagyok a Világon. Az édesanyám annyi mindenben segített, én meg alig beszélek vele nap, mint nap...

A Hipománia is egyfajta depresszió. Mondhatni kezdetleges.

Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre.

(#10) Joci93 válasza kaskader (#7) üzenetére


Joci93
(senior tag)

Pontosan így van velem is. :Y Amikor felelek a suliban, a szívem majd kiugrik a helyéről. Előrehozott érettséginél remegő lábakkal mentem be, azt hittem, hogy ott fog elvinni a szívinfarktus...

Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.