ebben a kérdésben egyébként általában a lét határozza meg a tudatot. amíg nincs még a saját lakás esélye sem belátható közelségben (pl. tanul az illető, most kezdi az önálló életet ésvagy szerencsétlen hivatásválasztással pontozta ki magát) addig nagy mellénnyel megy az érvelés a nagyonfasza albi mellett. főleg amíg fiatal, belefér hogy hárman laknak 50m2-en és elvan valaki levetett szar rökaméján meg a főbérlő gyerekének ifjúsági bútoraival.
aztán jön a zélet, lesz barátnőből élettárs, menyasszony, költöznének önállóba, kicsit puhul az ember, igénye lenne szebbre jobbra, megismeri a főbérlők hozzáállását a kisgyerekes albérlőkhöz, párszor átb.ák a palánkon kétszer azonnalra ki kell költözni mert eladták a pecót vagy hazajött a puja jukéjből, így rájön hogy hiába lobogtatja a vásárlóerejét pont le van szva. családdal-gyerekkel kiba sakál a bérlés, aki bérel tudja miért. kölcsönös kiszolgáltatottság van ami miatt bérlő és bérbeadó keresztbe szívatja egymást hogy bevédje-kompenzálja magát. a bérlőt gyakorlatilag nem lehet kitenni ha gyereke van, cserébe _ha_ egyáltalán beengedik a lakásba, olyan árat kérnek hogy a füle ketté áll.
na itt van az a pont amit általában az okosabbja nem vár meg hanem már össze van rakva a fundamenta meg a kicsi saját tarcsi valami beszállóra, amiből kiokoskodik valamit a kőbánya-füredi-angyalföld tengelyen és reménykedik benne hogy onnan tud majd lépni tovább (ha van esze, és van esze mert készült, fog is tudni)
persze a saját lakás tulajdonlásnál van jobb befektetés, tehát van egy haszonáldozat-költsége a bérlés és befektetés kombináció mellett, ezt senki nem vitatja, de olyannal én még nem nagyon találkoztam 30 felett, akinek reális tőkéje volt lakást venni de inkább betette a tuttiba és bérelt valamit.
sajátban lakásnak ára van, amit megfizetsz hozamvesztéssel (amortizációval és beruházási igénnyel nem, mert azt a bérleti díj is vastagon fedezi, a bérbeadó haszna mellett). de cserébe kapsz értéket is, ami az évekkel egyre inkább felértékelődik. ennek a párosnak az egy-egy fele felett szeret mindkét szekértábor elegánsan átsiklani.
szerk:
külföldön meg azért más picit a helyzet, egy sörözés alkalmával beszélgettünk több európai fiatallal, (kb. 15 uniós országból jöttünk össze) nagyon röhögtek, amikor lefordítottam euróra a fizetésemet. aztán összehasonlítottuk, hogy nekem hány évet kell dolgozni egy alap lakásért itthon, és nekik mennyit kint, és volt sírás, hogy míg nekem mondjuk 8-10 év (mondtam egy számot, az arány az érdekes) addig nekik 25-30. ami baromi nagy különbség, pont a határ a fogszorítva kigazdálkodod és a bele se fogsz között.
és ebből nagyon sok minden következik. ezért ennyire vadkeleti az albérletpiac nálunk és ezért ennyire kialakult, korrekt és szabályozott "kint". teljesen más körülmények között és feltételekkel bérelhetsz mint itthon.
[ Szerkesztve ]