"Albérletet cserélni nem egyszerű." Nekem mindig az volt, biztos bennem van a hiba. Pedig három nagyobb és egy kisebb költözést kellett lemenedzselnem, a végére szinte minden cuccunk saját volt, és hoztuk a lakásba.

"Azok a belvárosi körfolyosós házak szörnyűek, 110-120 évesek, irgalmatlanul sok fölöslegesen fűtött légköbméterrel, mert őseinknek a 3 méteres belmagasság nem volt elég. De ugyanennyire elszabott szörnyek a 60-as/70-es évek 4-10 emeletes paneljei is"

És ha egy ugyanilyet nem bérel, hanem megvesz az ember, abban máris jobb élni, mert az "saját"

"Nekem más bajom is van még az albérlettel azon felül, hogy arra úgy fizetek havonta, hogy sose lesz az enyém" Az jobb, hogy 20 évig úgy fizet havonta az ember, hogy addig amúgy szintén nem az övé a lakás?

"Nem építhetem át, nem dobhatom ki a kádat, hogy majd masszázs zuhanykabint és sarokkádat építek be." Jogos, az embereknek mások az igényeik. Az albérlethez valóban kell egyfajta kompromisszumkészség, ez van.

[ Szerkesztve ]

"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"