Általában össze szoktam készíteni a cuccomat, húzós nap után néha kimegy a fejemből/fáradt vagyok hozzá.
Asszonnyal is jól megvagyunk, ő is ember, neki is vannak rossz napjai. Akkor szokott "hárpia"lenni, ha a rossz nap össze van kombinálva a mikulással. Nagy százalékban megbeszéljük a problémákat, és igyekszünk ésszerű kompromisszumokkal döntést hozni, hogy mindkettőnknek jó legyen. Kicsit mindig engedek az ő javára, de psszt! Néha viszont vannak nekem is olyan napjaim(tegye fel a kezét akinek nincs!) amikor semmi sem sikerül, amikor már ébredéskor teli van mindennel, és ez rányomja a bélyegét az egész napra. Aztán jön a főnök úr, a fontoskodó, pökhendi, én vagyok az atyaúristen típusú főnökúr, aki alig van pár hónapja a cégnél, jóformán fingja sincs semmiről, de muszáj beleszólnia mindenbe, éreztetni akarja a hatalmát, és azoknak akarja megmagyarázni mitől forog a benzin, akik már több éve ott vannak a cégnél.
Na. Megyek csokit, virágot venni, legalább az asszony ne fújjon rám. Ja, jó tipp: nyeld le a büszkeséged és merj bocsánatot kérni.