Nem tudom, anno a gimis éveim alatt (dejó ezt mondani pedig csak idén érettségiztem ) ha már reggel fájt a ''hajam'' akkor nem mentem be.

Ha pedig nagyon beteg voltam, akkor anyám be sem engedett, lévén ne osszam a bacikat.

Mindenesetre a 3. törvényen jót röhögtem.

Mielőbbi gyógyulást!

Az íráshoz pedig annyit, hogy igen, ez teljesen helytálló megállapítás. A munkahelyeken és az iskolákban is egészen biztosan azzal kerülsz piszok gyorsan testi közelségbe, akin éppen kiüt a nyavajája. Ráadásul, egy régi ismerőssel is éppen akkor futsz össze, amikor vagy éppen bele akar esni valami halálos kórba, vagy éppen ki akar mászni belőle. Ilyen esetekben pedig hatalmas lelkesedéssel ugrik a nyakadba, és nyálaz össze, vagy illet egyéb más testnedvekkel, ami még éppen kikívánkozik belőle. Aztán Te pedig viszed haza a mikrokultúrát a családodnak.
És gyakorlatilag ez a lényege az egésznek. Egy zártabb-nyitottabb élőközösségben a legkisebb biológiai lények esnek át a leggyorsabban olyan mutációkon, amit azok a környezeti hatások indukálnak bennük, amit maga az ökoszisztéma jelent. Az ökoszisztémát alkotó tagoknak viszont sorra alkalmazkodniuk kell a folyamatos változásokhoz. Ebben nyújt segítséget az, hogy a mutálódó virulensekkel szemben újabb és újabb immunitást fejlesztünk ki a betegségek révén. Ez tovább erősíti mind a szervezetet, mind az adott mikroközeg alkalmazkodó képességét. Az immunitásra vonatkozó információkat később a teljes test, majd a genetikai állomány is kódolva tárolja, így a következő generációk a már megszerzett immunitással az adott ökoszisztémához alkalmazkodva születhetnek meg.
Gyakorlatilag ezért történik ez az egész: mindenki olyan immunitásra tesz szert, amelyre éppen szüksége van, ezért olyan betegségeket kap el, amelyekre éppen szüksége van, és ezért olyan lényeket vonz be informatikailag, akik ezt a hiányzó információt át tudják neki adni. Így válik a teljes rendszer egyre alkalmazkodóképesebbé.
E szabályszerűségek mögé oda lehet képzelni az Istent, vagy a morfikus mezőt, de a tudattalant is, amely az egyensúly megteremtésére való törekvésünket irányítja. Teljesen mindegy, mivel okoljuk, vagy magyarázzuk, de a tény Murphy szabály marad;o)

Mellesleg, kevesen tudják, hogy az európai pestis járványoknak köszönhetjük, hogy ezen a kontinensen nem pusztít olyan mértékben az AIDS vírus, mivel az itt élő emberek immunrendszere olyan ellenanyagokat képes termelni a pestis vírussal szemben genetikusan kódolt immunitás révén, amely reakcióba lép az AIDS vírus bizonyos alfajaival. A két vírustörzs nagyon sokban hasonlít egymáshoz, ezért lehetséges mindez.

OFF
Olvastam a ''Boldogító igen-hez írtakat is, és egyre jobban bizsereg az ujjam, hogy írjak valamit blogként is. De annyi mindent lehetne elmondani, hogy könyvnyi anyag kerekedne belőle. Félek, ha elkezdek írni, abba sem tudom hagyni.
On

[Szerkesztve]

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Ja, és igazi HŐSként viseled ezt a felelősségteljes feladatot, hogy saját immunitásod belső kimunkálásával szolgálod az egész ökoszisztéma fennmaradását!

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Drága Orsolya, most általánosítottál, a barátság / egyéb szeretet-kapcsolat megmaradt számomra is mint szocializációs közeg, nézz bele az emlegetett topikokba, én az ilyen tini magazinokból ismerős szerelem-szex-párkapcsolat témájú kérdésekre gondoltam.
A kiscsajos, lelkizős, megismerem magamat a kapcsolatomon keresztül dolgokon már túl vagyok. A minap hosszú idő óta először buszoztam, kapásból egy ötödéves jogászlány mellé sodort a véletlen, nem akartam beszélgetni, de csak kellett. Itt csak ca. 7 év volt a különbség közöttünk, de piszkosul untam a small talkot az egyetemi bulizásról meg mittomén. Engem ez fáraszt. Az oylan beszélgetésektől, amelyekben a partnerem harmadik mondatát már magam is ki tudom következtetni az első kettő után, kiráz a hideg.
Ezzel szemben nagyon élvezem, ha okos dolgokról lehet valakivel beszélgetni. És hogy ne hazudtoljam meg magamat, hadd mondjam el Morusz Tamás életén szemléltetve a tniszexualitásról alkotott véleményemet.
Morusz Tamás egy olyan nőbe lett szerelmes, aki családjában a kisebbik lány volt. Leendő hitvese helyett Morusz azonban annak nővérét vette el, mert a kor szelleme azt kívánta, h elsőnek mindig a legidősebb nővér menjen férjhez. Hát ennyi. Egyébiránt nem lett ez utóbbi sem rossz választás, számos gyermekük született.

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Nyilván tisztában vagy vele, h a férfiak esendőbbek a nőknél, mivel csak egy x kromoszómájuk van, így bár tudom, h hős vagyok, az együttérzésnek jobban örülnék.
Közben utána néztem, Mórusznak ettől a feleségétől 4 gyermeke született, 3 lány és 1 fiú. Amikor ez a felesége meghalt (szülés közben) szinte azonnal újra megházasodott, h gyermekei ne maradjanak anya nélkül.
Szal, figyelembe véve Thomas More párkapcsolatokban mutatott magatartását, aki kora, a reneszánsz egyik legnagyobb gondolkodója, az angol király kancellára, a humanista filozófia egyik előfutára volt, vajon túlzás-e tőlem, ha elvárom, h egy tini kiscsaj ki tudja választani két hülyegyerek közül a számára inkább megfelelőt túl sok lelkizés nélkül?

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Figyelek Rád, és éppen ezért, amit írtam, abban minden személyes volt, és nem általánosítottam. Általánosságokban nem is beszélnék senkinek, pláne Neked. Talán az önismeret terén most egy nyugodtabb időszakod van, ahol körvonalazott, szépen meghúzott vonalakkal rajzolt az életed, és abban minden szereplő. Viszont az idő egyre több vonalat vés majd mindannyiunk arcára, és bizony eljön az a perc, amikor kedvesed szemébe nézve valaki mást fogsz látni visszatükröződni, mint aki a tökörben Rád néz. Így jársz majd a gyermekeiddel, és mindazokkal is, akik kapcsolatban állnak Veled, s mernek majd olyan tükröt tartani eléd, amelybe bátran belenézhetsz. A klienseim között akadnak 40-50 évesek, és mindannyian a legelemibb kérdéssel néznek szembe: önmagukkal a párkapcsolatuk krízisein keresztül. A szerelem már régen kihúnyt, a szeretet és vonzalom viszont még kitart, ők mégsem képesek úgy változni, ami megtalálná az egyensúlyt önmagukkal és a kapcsolataikkal. Ilyenkor ahhoz kapnak segítséget, hogy bele tudjanak nézni a társuk tartotta tükörbe, és meglássák benne azt, amit ők is képesek elfogadni önmagukról.
Az önismeret a halálig vezető út, és a halál a legnagyobb próbája, vajon tényleg eléggé ismerted-e magadat...
Én erről beszéltem.

A tinédzserek, és fiatal felnőttek önkereső kérdései az élettapasztalattal, és a világ kitágulásával újra fogalmazódnak, és sokkal mélyebb, és elemibb szinten kapnak majd megválaszolást. A legfontosabb kérdéseket pedig egy életnyi tapasztalat sem tud teljes bizonyossággal megválaszolni.

A csajozós, bulizós, pasizós, unalmas részeket pedig újra fogod élvezni, amikor a srácaid állítanak be velük az ajtón, és Te égnek álló hajjal hallgatod majd őket, és minden összes tudásoddal sem tudod megmagyarázni majd nekik a saját válaszaidat

Ugyanakkor, persze, értelek. El is fogadom, hogy MOST így gondolod és érzed.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Ismerem a férfiak betegséggel szembeni esendőségét, éppen ezért nem illettelek volna a HŐS titulussal, ha nem így gondolnám tiszta szívből. Én ilyesmivel nem szoktam csak úgy dobálózni! Én tudom, hogy milyen teljesítmény ilyen derüvel és iróniával szipogni a balsorsod felett! (Meglehetősen sok pasast ismerek )

Ha majd egy nap az éppen kamaszodásnak induló lányod beállít az ajtón, és közli, hogy szerelmes, hívj fel, és megyek azonnali krízisoldásra!
Utána pedig megbeszéljük, hogy hetente hányszor lesz szükséged szaktanácsadásra, és terápiás intervencióra, mert már nem birod megjegyezni a számos ''hülyegyerek'' nevét, szemszínét, csodálatos mosolyát, és észvesztő eszét, meg a többi járulékos elemet, amitől napra nap hol az egyikbe hol a másikba van halálosan belezúgva. Aztán pedig azért, mert ordítva közli veled, hogy érzéketlen tuskó vagy, és nem is figyelsz rá rendesen, ha annyit sem tudsz megjegyezni, hogy a Bélának kék szeme van, a Pistának fekete haja, a Zotyó meg eszméletlenül tud csókolni...

Hm, ha csak bele gondolok, mennyi kaland vár még Rád...!

[Szerkesztve]

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Köszönöm az együttérzésed! Lehet, ha hamiskás mosolyú avatarod teszi, de még mindig érzek benne némi iróniát.

Én mindig egyfajta együgyű derűvel gondoltam barátainkra, akik mindenféle kasszandra-jóslatokkal jöttek a gyereknevelés kapcsán. Az a lány az én nevelésem lesz. A másoké más, ők mindent nagyító alatt néznek, tele az életük konfliktusokkal, krízisekkel, intervenciókkal.
Mindenképp keresni foglak, ha mégis kezelhetetlenné válik egyszer az életem.

Csak az érdekesség kedvéért: nekem mint fiatal felnőttnek milyen énkereső kérdéseket kellene feltennem?

Egyszer végzős egyetemistaként egy barátnő rá akart beszéni egy önismereti tanfolyamra. Áradozva beszélt arról, h ő mennyi mindent megtudott magáról. Nem tudom, h mit csinálhattak vele, de nem is vállalkoztam megtudni. Tiszta gáz lenne, ha kiderülne rólam, h nem is az vagyok aki. Miylen ciki már. Kezdhetném az énkeresést előről.
Akkor már inkább egy kis LSD egy specialistával, h ''újrakódolja az agyamat'', megszabadulni egy csapásra minden rossz(nak vélt) tulajdonságomtól. De hát, már így is majdnem tökéletes vagyok...

“Don’t shoot, I’m Globish.”

A humor elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy szeretettel telin tudjak valami olyasmihez viszonyulni, ami olykor rendkívül terhes. Egy beteg férfi néha olyan, mint az anya mellébe harapó csecsemő: vérrel együtt szívja az anyatejet.

Nem jóslatokba akartam bocsátkozni, csak mostanában van vagy 5-6 kamaszodó lány ''kispáciensem'', akik az alatt a heti egy óránk alatt is képesek tízszer felforgatni a teljes világegyetemről vallott nézeteimet

Az énkereső kérdésedet meg most fogalmaztad ki: ''tiszta gáz lenne, ha kiderülne Rólad, hogy nem az vagy, aki'' Aki ''majdnem tökéletes'', és lehet, hogy ''átkódolásra'' szorul...

Mélyebben belemenni már túl személyes lenne, ha tényleg akarod, válaszolok erre is privátban.

(Az avatár kiválasztásában elég korlátozottak a lehetőségeim, ez volt a legkevésbé hamiskás, és emlékeztetett a Csipkerózsika c. rajzfilmben lévő lökött Tündérkeresztanyára. Ezért választottam ezt )


[Szerkesztve]

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Nana! Murphyre visszakanyarodva, nem kell megjavítani, ami nincs elromolva.

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Mindenki abban a tévhitben leledzik, hogy a pszichoterápia és az önismeret valami kisiparos hibaelhárító szolgáltatás. Hüm-hüm. Pedig valamit szétszedni, és egy jobb, ámde ugyanolyan funkcióval bíró dologgal pótolni, az puszta első fokú változás. A készülék jól működik, de ugyanazt csinálja. Az én munkám nem erről szól. Mi a kétdimenziós térből kiléptetünk magaslatokba és mélységekbe egy újabb dimenzió felé. Egy vagy több fokkal növelni egy lélek szabadságát olyan, mintha visszaadnád a vízből származó Hidrogénnek a nemesgázszerkezetet, nem csak halmazállapotot vált, hanem a legtökéletesebb kerek egész formát kapja vissza egy dipól aszimmetrikus molekuláris formából. A H a vízben is hidrogén. De mennyivel másabb, ha a levegőben az! A lélek ugyanilyen. És csak az önismeret tudja ezt tenni vele. Hm...

S én nem tartok senki elé olyan tükröt, amire nem kíváncsi, és nem önként vállalkozik rá, hogy belenézzen. Amit én látok, az is lehet tévedés. Ha a tévedésemre engedélyt kapok, sokkal könnyebb elviselni nekem is

[Szerkesztve]

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Pontosítok: nem ''mindenki'', hanem sokan.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Nem akarom kritizálni a hivatásodat. Egy kicsit mindeki tökéletes, de módosításra is szorul és lehet, h nem is teljesen az, aki. És persze, lehet / lehetett volna más, ha a körülmények vagy egy tükör. De most nem nézünk bele, nem lehet tudni, h ki figyel a másik felén, tudod mint a palantírok esetében sem...

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Csak nézz bele azok szemébe, akiket nagyon szeretsz, mindegyik egy-egy palantír...

Én akkor lennék boldog, ha soha többet nem kellene terápiáznom, hanem a tudásomat és a tapasztalataimat arra használhatnám fel, hogy mindazt ami, alap, normális, hétköznapi szintekkel megemeljük, és olyan világot építsünk, ahol a ma csodának, különlegesnek, ''zseninek'' számító képességek, tudásszint, teljesítmények stb. Természetest jelentenek... Számomra az a legnehezebb feladat, hogy napra nap szembe kell néznem azzal, hogy egyre nagyobb szükség volna rám... És nem Neked vagy a hozzád hasonlóknak! Hmm. Ne vegyél itt túl komolyan, mert bőven elég, ha olykor én esem túlzásokba ezen a téren

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."