Üdv!

Érdekes kis gondolatébresztő! Elöljáróban annyit, hogy orvosnál én is rég voltam...de ezt tudjuk be annak, hogy fizikailag és szelleimleg is hozzuk a magunktól elvárható normális szintet!

Sok pont van amire reagálni lehetne az írásodban, így elég nehéz helyzetben vagyok, hasonló dolgokat én is tapasztaltam...na majd meglátjuk ahogy jön úgy írom.

Egy két hszben megütötte a szemem a mátrix''elmélet'' honnan emlékszünk dolgokra, mi az hogy deja-vu. Én is hallottam a két agyfélteke aszinkronitásáról, ami egy kicsit ismerve a témát elgondolkodtató. -mármint hogy ez miért van, egyáltalán hogy lehet ilyen?
Nem vagyok tudora az idegsejtek mibenlétének, de azt talán mindenki részben tudja, hogy agyunk egy bizonyos területe egy feladattal foglakozik...ezen területek és a két félteke közt van átjárás! -egyértelmű
Nézzük azt, hogy keletkezik egy inger, pl egy kamion elmegy előttünk. Mi jut ebből hozzánk. Kép, hang, egy illatnak nem nevezehető szag...a tapintás ingerét kihagynám, legalábbis ne mozgó járművet fogdossatok
Namost ezek az ingerek eljutnak a saját központjukba ott feldolgozásra kerülnek, esetleg elraktározódnak és saját véleményem szerint ezután nem cikáznak egyik helyről a másikra!
Namármost ha ez így van akkor miért érzékeljük azt, hogy ezt már láttam valamikor szinte ugyanígy?!?
Az aszinkronitásnak akkor lenne értleme, ha mindkét agyféltekénk egyforma ugyanolyan fejlettségű minden inger feldolgozásra alkalmas lenne. -ebből továbbgondolva egymást helyettesítve is működhetnének. Ha így lenne azt mondom ok, egy inger előbb ér egyikbe mint másikba, megvan az időkülönbég...így ami ez egyiknek új a másiknak már kvázi emlék, így egy ''újraélt'' szituáció.-hmm a szituációról eszembe jutott valami ''cituáció'' annyit mondok Badár Sándor - Egy bolond százat csinál, nézni tessék
De nagyon jól tudjuk hogy nem így működik az az ideg és zsírsejthalmaz ami kitölti azt a hatalmas űrt. Szal ezzel az elmélettel kötözködnék!


Hogy DJ emlékiratára is érdemben reagáljak, voltam én is olyan helyzetben, hogy nem tudni miért azt kellett mondjam az akivel épp neten beszélgetek valamiért több!
Nem vagyok jó emberismerő, valakinek elég lehet pár mondat egy akár nem is olyan közvetlen beszélgetésből arra, hogy tudja érdemes-e valakivel komolyabban foglakoznia...érdekes mód ez mégis megvan bennem is, de valyon miért?
Miért van az, hogy pl. egy általad is említett netes beszélgetésnél egyik emberrel alapból közvetlenebb mással meg épp ellenkezőleg kicsit tartózkodók vagyunk? Mi alapján lehet különbséget tenni egy igazából véve ''semmin''? -úgyértem valaki beköszön és ennyi.
Aztán gondolkodtam, hogy nem-e lehet a kíváncsiság? -vagy éppen egy közvetlenebb beszélgetésre való vágyakozás, a fene tudja.
Ez a baj a nettel, hogy akárhogy is vesszük személytelen! Persze dobáljatok meg, hogy esetenként van kép -aki pl ismerkedni akar, de írni egy dolog, van aki könnyebben kifejezi így magát, de lehet az életben nem képes ilyen szintű kommunikációra, aztán lehet, hogy aki épp keveset ír magáról ő az akivel in live nagyon jól meg lehetne lenni!
Az utóbbi egy évet én is viszonylagos sűrűséggel netes keresgetéssel töltöttem, de pont a fenti dolog miatt tettem le kapcsolatok kialakításáról mert nem azalapján szeretnék valakit értékelni, hogy milyen tud lenni egy 0-ból és 1-sekből felépülő világban.
Ismerőseimmel is még ha ritkán is sikerül a személyes találkozókat részesítem előnyben még ha akár msn-n pár perc alatt le lehetne rendezni dolgokat...munkám során is igyekszem keveset használni a telefont, ahová lehet személyesen megyek ügyeket intézni...
Van akinél ''így'' van akinél ''úgy'' működik a kapcsolat kialakítás fenntartás...

Előbb azt írtam, hogy próbálom nem beleélni magam a net adta lehetőségekbe. A chat mint beszélgetés, esetleg egy kellemes beszélgetés, de próbálom elfelejteni...gyakran egyik napról a másikra nem emlékszem kivel beszélgettem.
Most mondhatjátok, hogy akkor hogyan lehet így kommunikálni, elfelejted amit tudsz róla...mi van ha újra rádkattint, nincs mit kérdezni x dolggal kapcsoltaban. Sztem pedig lehetséges, ami nekem bejött az a spontán témákról való beszélgetés, ami épp az illető vagy a saját aktuális hangulatom okozója vagy bármi! Ehhez nem kell megkérdezned hol lakik, milyen magas stb.
De az idők változnak, vagyis elég volt csak egy pillanat, egy bizonyos második beszélgetés egy lánnyal! Miért lett érdekes számomra, miért akartam és miért akarok vele lenni ebben a pillanatban is -beleszerettem ez tény , de hogy mi volt az ami miatt így alakult? Belső hang?
Még Ő sem érti igazán, szinte ugyanezen gondolatok járnak az Ő fejében is, hogy hogyan képes valaki ilyen közvetlen lenni, hogy lehet valakit megszeretni szinte egy pillanat alatt...mindenesetre jó!
Ha az az idegcsomó ami a koponyánkban van ilyen dolgokra is képes, egy egymásnak küldött bithalmaz alapján ''szűrni, tanácsot adni'', akkor igen van olyan, hogy ''belső hang'', van olyan hogy egy hullámhossz, van olyan hogy a takintetéből olvasol, van olyan, hogy érzed mit akar a másik legyen melletted vagy tőled távol...

Huh eléggé elkolbászoltam, nem fogom visszaolvasni, de lehet más lett belőle mint amit eredetileg akartam...
Uff!
Viva las Mexico! -Morpheus szólt, hogy le kéne jönni adásszintről

[Szerkesztve]