Érdekesnek találtam főleg, hogy a közepe felé bizonytalannak hatott (nem az írás stílusa, hanem a tartalma).
Én alapvetően optimista vagyok (apám is az, talán betegesen is) és amit elém görget az élet, annak úgy esek neki, hogy egy jó kihívás. Tekintsetek Ti is erre így. Hajrá!
Mondja ezt egy 16 éves kis p*cs... 
A mese pedig szokásosan jó! Írtál valaha valamilyen regényfélét?
