Kecskeméten nőttem fel, tős-gyökeres vidéki vagyok, még mindig ő-zve beszélek, de köszi a leminősítést. 
Kilátok a városhatáron túlra, de ha nem haragszol megengedem magamnak az örömködés luxusát, ha már egyszer pöstiként a lakásomtól két sarokra süthetek szalonnát, adják hozzá a fát a nyársat és az infrastruktúrát ingyen, nekem csak annyi a dolgom, hogy ott vegyem meg a sörömet, meg vigyem a szárazárut. (ja, és van egy emelet magas kivetítő kihangosítással, ha valaki meccset nézne közben)
És nem kell hozzá fél napot utaznom, hogy 20 ember összejöjjön, meg a saját ágyamban alszom és nem kell kutyázni, hogy valaki fogadjon be egy éjszakára.
De majd mindjárt szarul érzem magam egy pillanat...
