"Akit nem nevelnek, az szinte mindig patkány. Akit nevelnek, az pedig eltűri ezeknek a tetűségeit, aztán átgázolnak rajta és ő tűri."

Az '50-es évek első fele eléggé zűrös volt, a sors szeszélyéből több nevelőszülőnél is voltam lelencgyerek. Nevelést nem igazán kaptam, szerencsére verést sem.
Úgy 4 éves lehettem, amikor betoppant az ócsai házba a nagyanyám, valami papírt lobogtatott a háziaknak, engem felöltöztetett szépen, aztán már mentünk is a vonatállomásra.
Kisgömb utca, Katona-udvar, anyám a munkából hazatérve sírva ölelt át. Lakókocsiban laktunk, aztán az '56-os ribillióban mi is foglaltunk egy félkész lakást a Fiastyúk utcai lakótelepen. Egy riadó alkalmával a katonák lezavartak minket (is) az óvóhelyre, és mire vége lett a balhénak, mások foglalták el a lakást.
Ismét Kisgömb utca, Katona-udvar. '57 kora tavaszán lakást kaptunk az Üllői út 124-ben. Na ez volt az igazi öröm. Hatalmas udvar rengeteg gyerekkel...
Elkanyarodtam a lényegtől.

Nem mondhatnám, hogy fogékony éveimben neveltek volna, mégsem lettem patkány, de a patkányok mesterkedései is leperegtek rólam. Soha senki nem vert még meg, és én sem vertem meg soha senkit.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)