Nekem a munka típusokkal nincs semmi bajom, én férfi létemre szívesen takarítanék is, ha olyanok lennének a körülmények.
A legutolsó munkahelyemről nem magamtól jöttem el, kirúgtak. A munkámat nem feltétlenül szerettem, hisz egyszerű betanított munka volt, nem volt benne semmi érdekes. De nem viszolyogtam ha csinálni kellett. Viszont tisztességesen, becsületesen végeztem azt, nekik ez mégsem volt elég, mindig többet akartak. Én persze nem mondtam nemet, csupán annyit, hogy rendben dolgozhatom többet és mást is, de akkor ez látszódjon a fizetésemen is. Természetesen leordítottak a sárgaföldig, hogy én ezt a mai világban mégis hogy képzelem, úgy beszéltek velem, mintha egy utolsó senkiházi gyilkos lennék, pedig csak egy kis plusz pénzt szerettem volna a plusz munkáért cserébe. Úgy gondolom ez így lett volna fair.
Ekkor tudtam, hisz meg is mondták, nem kell, hogy többet dolgozzak, de én leszek az első akit kitesznek ha leépítés lesz.
Ezt persze meg is tették.
Különböző területekre is átvittek, ahova nem lett volna szabad, mert a szerződésemben sem volt benne, de ilyenkor persze nem számít a szerződés, csak akkor amikor én akarok hivatkozni rá. Ha ezt teszem ismét csak azt kapom, hogy ha nem tetszik akkor mehetek is.
Betanított munkám alatt minden hónapban kaptunk egy körülbelül 80-100 oldalas PDF fájlt ami az újításokat tartalmazta szakmai angol nyelven. Mikor rákérdeztem, hogy okés, ha kell beszélek angolul, de akkor ugye ennek lesz nyoma a fizetésemben is, akkor az volt a válasz, hogy nem igaz, hogy egy pár angol szóért cserébe én több pénzt kérek. Fel voltak háborodva.
És itt sajnos meg voltam lőve, mert ha úgy döntöttem, hogy ha nincs pénz, akkor én mégsem tudok angolul és nem foglalkoztam az újításokkal amik jöttek PDF-ben, elrontottam a munkám és akkor ismét fejmosást kaptam, hogy micsoda millió EURO-s kárt okoztam megint a cégnek. Szóval mindig két tűz között voltam.
Csak idő kérdése volt mikor szabadulunk meg egymástól, és ki mondja majd ki a kezdeményezést.
Hát ők voltak, egyik nap elküldtek, mert én csak "lázítottam a többieket a munka és a főnökség ellen", rossz példát mutattam nekik. Persze, nyilván rájuk nézve ez rossz volt, viszont próbáltam összefogásra bírni azt a 10-12 emberkét akikkel dolgoztam, de nekik minden jó volt úgy ahogy volt. Csak azt tudták hajtogatni, hogy lehet ettől még rosszabb is.
12 dolgoztunk és több, mint 6!!! főnökünk volt.
Szóval én csak egy egyszerű gyári alkalmazott voltam, de tudnék sok érdekes dolgot mesélni arról, hogy milyen ma Magyarországon a főnök-beosztott kapcsolat. (Ezt az utolsó mondatot főleg annak szánom, aki nem hitte el 1-2 hozzászólással fentebb, hogy milyenek ma ezek a kapcsolatok itthon).
Nem lehet nékem nagyobb tolvajom, mint aki az én időmet eltolvajolja!