Gratulálok, csak rászántad magad egy ilyenre. Egy tanács: szülőket a rajt-cél zónában kell tartani végig, nehogy a legnagyobb lejtő alján nézelődjenek infarktus közeli állapotban

Mire beértünk az első földútra, csak a mezőny hátsórészét láttam, azok is több száz méterre jártak előttem.
Nehéz megállni, de ne a mezőnyre figyeljél, inkább haladj a saját tempódban, szerencsére így tettél. Ha lenne pulzusmérőd, akkor azt érdemes figyelni, hogy ne hajtsd túl magad, de maximum közeli eredményt hozzál ki magadból.

Mindezeken túl meg kell említenem, hogy folyamatosan folyt rólam a víz, gyakorlatilag már az első 20 percben muszáj volt innom.
Folyamatosan kell inni, már akkor, amikor nem vagy szomjas, valamint érdemes az indulás előtt is valamennyit. Ha már szomjas vagy, akkor a szervezeted kifutott a szükséges vízmennyiségből.

Nem értem, hogy bírták ki azok, akik kulacs nélkül indultak el.
Hátizsák nem volt rajtuk véletlenül? Csak azért kérdezem, mert egy ivótartállyal ezt a távot simán ki lehet bírni. Amióta megvan a sajátom, azóta üres kulaccsal indulok útnak, és abba akkor kerítek vizet, ha a háton hordott készlet fogyóban van. Kényelmesebb menetközben inni, valamint a csőben lévő részt kivéve nem melegszik fel a tartály tartalma úgy, mint a kulacsé.

A lejtőn sprintelve (!) folyamatosan eltávolodtak tőlem a résztvevők.
Lejtőn lefelé sokat számít a versenyző súlya, a külső gördülési ellenállása, a kerékagy minősége és a jól megválasztott kanyarív is (valamint persze a merészség és a fék mellőzése). Versenyt felfelé lehet nyerni, de az előnyt lefelé könnyű elveszíteni

A széles út hirtelen szűkült be egy nyomsávosra, de még milyenre!
Single track rulez, látom, rákaptál az ízére Dózerúton lehet a leggyorsabban száguldozni, de egy single track lejtő képes a legnagyobb sebességélményt és adrenalinlöketet adni

tAm6DAHNIbRMzSEARWxtZW50ZW0gdmFka5RydIJ6bmkuDQoNClOBc4Ek