Az egész rock témában az a jó, hogy bármit rá lehet húzni, mert se eleje, se vége - értsd jól.
Apámnak mást jelentett a rock, mint jelent nekem, mást fog jelenteni öcsémnek, aki még csak most kapja tőlem az első impulzusokat.
Talán Corey Taylor nyilatkozta nemrég, hogy a Slipknot, és amúgy a rock/metal maga arról szól - neki - hogy aki kitaszítottnak érzi magát akármiért, azt ez a közeg, közösség befogadja, elfogadja és megtalálja benne a helyét. Ebben 100% egyetértek vele.
Dire Straits, Sting, Phil Collins, Madness - ezek rockot jelentenek embereknek, és egy metalhead-nek is tökéletesen fogyaszthatóak.
A rockabilly az egyik legmókásabb dolog, ami zenével történhet szerintem, Brian Setzer egyéniben , és együttes névvel - Stray Cats, Voodoo Swing, olyan sajátos hangulattal bírnak, ami utánozhatatlan és nagyon pozitív energiát sugároz.
A "mainstream metal" vonal megintcsak tökjó, a Rammstein, Metallica, Slipknot és társai, és annyi de annyi királyság van mindegyikben, hogy a lehetőségek tárháza kb végtelenre nyílik.
Nekem pl. a Tool soha nem volt kifejezetten vonzó, de kell nyitottnak lenni. Pl. tessék Steel Panthert hallgatni, aki ezeket a csókákat komolyan tudja venni...igazi glam időutazás, spandex meg minden...miközben zeneileg tök profik
A nagyok, mint az AC/DC, Motörhead, Gn'R, Iron Maiden, Judas Priest, Alice Cooper, Iggy Pop halhatatlanok, és szvsz soha nem lesznek kitaszítottak - nehéz lenne mondjuk Lemmy vagy Iggy Pop figuráját kitaszítani bárhonnan
A tipikus amerikai rádiórock, ami nekünk lehet hogy kicsit ismeretlen, szerintem egészen király, én Stone Sour-ról pl. csak érintőlegesen hallottam korábban, ha legjobb barátaim nem rángatnak el a tavalyi BarbaNegrás koncertjükre, lehet hogy nem hallgatnám azt, és azt se amit azzal kapcsolatban megismertem.
Tremonti, Alter Bridge számomra az utóbbi évek egyik legnagyobb zenei felismerése, ez meg továbbvisz Myles Kennedy által Slash felé, akinek a szóló projektje szerintem lélegeztetőgépként szolgált az egész rock zenének a 2000-es évek közepén (meg előtte is a Slash's Snakepit, csak az nálunk annyira nem lett ismert)
Aztán persze a skandináv vonal is örök kedvenc, In Flames, Dark Tranquillity örök kedvenceim, akár régebbi, akár újabb anyagot nézünk, van hova visszamenni időben mindkét esetben, és érdemes is.
Metal / sludge vonalon pedig az ütökártya, ami ráadásul magyar (és nem turulmagyar...), és szerintem a '10-es évek legjobb zenei megmozdulása itthon, az Apey & the Pea - mostmá' LAZARVS, még szokni kell... na hát ezek a srácok meg amit élőben leadnak energiát, Paks elbújhat.
Hogy ők mennyire vannak kitaszítva, és ezzel az egész metal mennyire számít rétegzenének, arról tökéletesen elmond mindent, hogy ezek a srácok ezzel a zenével Fonogram díjasok és a Petőfi NagySzínPad tehetségkutatójának a győztesei...namostakkor?
Eddig összvissz' 3 album, de mindegyik letépi az arcod a helyéről, és nagyon jól teszi, zeneileg tökéletesen érett, stoner, tehát valahol rétegzene, de eszméletlenek. Különösen ajánlott élőben meghallgatni őket, fel-le járják az országot, el lehet csípni őket mindig valahol
Ugyanitt a frontember, Apey szólóban teljesen mást, gyönyörűt játszik, az külön egy misét megér.
Na, hát ezért nem lehet keretbe foglalni
"Vasárnap ne lopj, ne verj meg senkit, mert hat nap mindenre elegendő."