Kutyákat macskákat.
re: ddekany
Nekem Angliába kellett jönnöm hozzá, hogy megértsem, hogy működhet ez másképpen is. Volt három kollégám (azóta már mind nyugdíjba vonult) akik mind más nézeteket vallottak. Az egyik pár évtizede szélső jobboldali volt, a másik kemény balos, a harmadik meg balos, aki az idők folyamán elment a zöld párt fele. Sokat vitatkoztak, teljesen értelmesen, nem volt cicaharc, sértődés, csak eszmecsere, néha hangos viták, de csak eszmecsere volt.
A brexitben mind egyet értettek, de állandóan vitatkoztak rajta mert egymással nem értettek egyet, a miért az különbözött. A jobbos a kelet európaiak miatt (de nem rám gondolt , neeem én voltam a kivétel, vicc, mindegy is), a balos mert az eu miatt nem lehet privatizálni a vasutat, a zöld párti mert norvégiában akar élni és akart egy köztes megállapodást.
A szélső jobboldali nő, lassan áthúzott simán jobbosba és a magam 10 éve alatt teljesen megbékélt és megszeretett velem is engem is. Belátta, hogy a radikális gondolkodás nem juttatja előre és én is csak ember vagyok. A balos, az még mindig ugyan olyan balos, a zöld meg belátta, hogy mennyire elnézte a brexit-et és hogy egy vágyálmot kergetett. Ebben a sztoriban nem az a lényeg, hogy ki melyik oldalon állt, hanem, hogy hajlandóak voltak a nyílt vitára, személyeskedés nélkül, békében és szeretetben. Ők azóta is jó barátok, rendszeresen találkoznak, néha én is be csatlakozom ezekbe az összejövetelekbe.
De érdekes beszélgetések zajlottak ott, nagyon érdekesek. Sose volt keserű száj íz. Lehet ezt így is. Azóta se tudok magyarokkal így beszélni politikáról. Egyszerűen nem megy, valaki valamiért csak előveszi a nagy kést, kivéve ha mind egy dudát fúj.
[ Szerkesztve ]
Mos mé, hánem? De! Vagy nem...