Apám volt, tanárom volt, mindegyik azt mondta, soha többet. 8 osztályos paraszt tisztek, csak ordítani tudtak velük, meg csicskáztatni őket.
Én köszönöm szépen, két lábbal állok a talajon, nem kell nekem semmilyen szervezet, hogy megneveljen, ugyanis tudok viselkedni, tudok alkalmazkodni (khhm, nem akarok belemenni, de manapság egyre többen vannak akik nem, de az már rassz...). Apám, anyám tisztességre nevelt. Kedvencem még, mikor sok nő írja, hogy milyen jó lenne. Ajánlom vonuljanak be előbb ők, utána ajánlgassanak másokat is.
A másik, hogy a mai idősebbek úgy beszélnek a fiatalokról, mint valami pokolfajzatokról. Miért, régebben nem voltak ilyenek, mint ma egyes fiatalok? Hosszú hajú tomboló rockerek, lázadó ifjúság, stb? Vagy már elfelejtették? Az akkori viselet is milyen volt? Amit a divat diktált. Kinéztek ám akkor is, ha nem volt ez+az. Semmivel se volt jobb akkor, de legalább elmondhatták, jót b@szogattak a katonaságnál tahó parasztok.
Ellenpéldákat is tudnék hozni, hogy nagyon sok nálam idősebbnél semmit nem ért a katonaság, mert jellemtelen, gerinctelen alakok lettek, sokuk jó dolgában a fiatalokat kritizálja csak. Csak ugye másban a szálkát, magában a gerendát... Tudnék ám mesélni (mikor a buszról leszállva felém röppen a b@zdmeg, mikor az én lábamra lépett rá az idiótája)
“Songbird, Songbird, see him fly, drop the children from the sky. When the young ones misbehave, escorts children to their grave. Never back-talk, never lie, or he'll drop you from the sky!”