Mivel morális értékelésük nem volt az almaevés előtt, így a felelős cselekvőképesség is hiányzott. Ilyen kontextusban a szabad akaratnak éppen úgy nincs jelentősége, mint amikor a gyerek "szabad akaratából" csábul el a cukrosbácsinak (mint "felnőtt autoritásnak").
Mindezt bonyolítja a "ne egyél a fáról" figyelemfelhívó hatása. Az emberi pszichológia úgy működik (különösen a felelős cselekvés nélküli embereknél), hogy a hivatkozott dolog kerül a fókuszba, a tiltó kiegészítéssel a tudattalan belső értékelés nem tud mit kezdeni.
Tipikus történet, hogy az udvaron bringázó kisgyereknek megmondja az anyukája, hogy "vigyázz, hogy annak a bazi nagy fának neki ne menj, mert összetöröd magad"... erre a kisgyerek tekerés közben gyanakodva méregeti a fát, amíg az arra rögzített figyelem és a fa közelében a stressz miatti fokozott ügyetlenkedés hatására tényleg neki nem megy.
Kezdő hegyi túrázónak is jobb azt mondani, hogy "az előtted lévő útra fókuszálj" (pozitív tartalom), mint hogy "ne nézz le a szakadékba".

Éppen olvasok egy érdekes könyvet az antigravitációról... képtelen vagyok lerakni.