nem értek az ipari és a kóser módszerekhez, gondolom felhúzzák nyújtófára és a gravitáció megoldja. gondolom, nem tudom.

ez házilag évi két disznónál kb. kivitelezhetetlen.

meg szerintem szükségtelen is, mindamellett a hagyományos szúrást "szakrális" okokból is jobbnak tartom, de ezt már inkább nem feszegetném, mert nyilván a disznóvágáshoz is mindenki ért, és nem szeretném az álláspontomat megszakértetni.

volt elég időm kihívások elé helyezni a gondolkodásom az alatt a ~10-15 év alatt amíg vágtunk a családban és ott álltam már az elejétől fogva a szúró ember mögött (később fogtam a disznót).

aki egyébként felnevelte, napjában háromszor etette, simogatta a disznót, lapátolta a szarát, rakta a fekhelyét, fűtött rá ha kellett, hallgatta örömét-baját, gyakorlatilag együtt éltek x ideig. a legnagyobb tisztelettel állt az állathoz a születésétől az elfogyasztásáig.

hidd el, neki se volt élvezet a vágás, és amit lehetett megtett, hogy a lehető legkevésbé legyen szenvedés az állatnak, ha neki ez elfogadható volt, az nekem mérvadó.

azt felejtik el sokan, hogy a parasztemberben volt tisztelet az állat iránt, gondoskodott róla elég sokat, és tudta, hogy a túlélése záloga, úgy is tekintett rá, szóval felesleges olyanokat vizionálni, hogy overallos-gumicsizmás-micisapkás félrészeg állatok röhögve rugdosnak halálra süldő malacokat, mert ez nem így van.

az ilyen képeket általában azok homlokmozizzák össze, akik vagy a) nem voltak életükben disznóvágáson b) kétszer elrángatták őket de másodszorra már csak fél 8-ra voltak hajlandóak menni akkor is duzzogva c) az egészet a konyhaablakból nézték végig hagymadarabolás közben.

@Kalandor: egyszer lövettük. böllérrel. egy perc múlva felállt és elszaladt. utána nem lövettük. a passzív agresszív utalásodat pedig visszautasítom.

[ Szerkesztve ]