De a termelés nagy része nem avul sehova, egy gyümölcscentrifugának nem lesz nagyobb felbontása, egy porszívónak nem lesz jobb a processzora, stb. Ahol néhány év alatt elavul a termék, ott szükséges is a nagy termelés, de az informatikát és a kapcsolódó ágazatokat leszámítva ez nem áll fenn. Gyakorlatilag azért dolgoznak az emberek rengeteget, mert nincs jó modell a javak elosztására. A középkorban még szinte mindenki hajnaltól éjjelig dolgozott, és úgy is kevés volt a munkája. Az újkorban már javult a helyzet, kevesebb munka is elég volt a megélhetésre, meghozták a munka-törvényeket, és bár továbbra is voltak szegények, de a fölöslegből származó pénzeket nagy volumenű építkezésekre és fejlesztésekre költötték, befektették. Ma a technológia fejlődésével egyre kevesebb és kevesebb emberi erőforrásra van szükség, egyre több mindent végeznek gépekkel és robotokkal, az ember már szinte csak felügyel vagy szervez. És eljött egy olyan pont, ahol már nincs hova szervezni, ahol már a tömegtermelés és tömegfogyasztás sebessége is túl kevés ahhoz, hogy mindenki megfelelő munkához jusson, és hatalmas a munkanélküliség, egyes rétegek leszakadnak.

(Valószínűleg azért is tanúsítok többek közt ellenszenvet a tervezett elavulással szemben, mert minden alkalommal, amikor épp nálam megy tönkre valami, akkor olyan szidást kapok a fejemre, hogy ihaj, amikor másnál, akkor meg tuti én használtam előtte és biztosan már nálam elkezdett tönkremenni, és úgy meg azért... )

[ Szerkesztve ]