Ez a kérdés engem is foglalkoztat, elvégre az igaz, hogy minden vallásnak megvan a saját kis mesekönyve, amiben írnak "konkrétumokat", de a mai világban mégsem látunk mindebből semmit.
Az elég hülyén hangzik, hogy az isten(ek) fogta magát és besértődött, mert nem tetszett neki, amit az ember csinál, ráadásul sok vallásban erről szó sincs. Akkor mégis miért van akkora kuss? Nyilvánvaló, hogy egyrészt a régi ember is be volt tépve nem 1x (sámánok), és lehettek látomásai, amiből aztán levonta a nagy következtetéseket, és ebből pl. születhettek "istenek", ami szájhagyomány újtán így vagy úgy szóbeszéd és hit tárgya lett/maradt.
Nem különben úgy, ha idehozzuk az esetleges Földönkívüli életet, azaz a látogatókat, akiket szintén vélhettek felsőbbrendű valakiknek. Ráadásul ők "kézzel foghatóak". Ez pl. nagyon jó magyarázatot adna arra, hogy miért van egyes vallásokban több isten. Már ha elhisszük, hogy vannak Földönkívüliek, meg hogy a képviselőik itt jártak (járnak) néha, ami azért eléggé vitatott téma ma is.
Az nem túl valószínű, hogy az egyszerű ember egyszer csak csak úgy gondolt, hogy "na szerintem van valami nem evilági, hívjuk mondjuk istennek, imádjuk azt stb.". Valaminek történnie kellett.
Sokaknak nyilván megmosolyogtató, amit írtam, de én nem hiszek abban, amit nem láttam, nem tapasztaltam, így maradnak a tárgyilagos megközelítéseim.

Sent from my keyBoard