Az én történetem egy kicsit talán kalandosabb. Én még a kilencvenes években jártam iskolába, konkrétan '90-ben kezdtem az általánost. Abban az időben még elég más volt. Minden rasszizmus nélkül az egész iskolában volt 3 kisebbségi. Tehát más volt. Vagányságok, meg ilyenek voltak, de semmi extra. 6-7 környékén került valahogy az évfolyamba (nem tudom, hogy hogy, csak évfolyam társak voltunk) két idősebb srác, talán 1-2 évet bukhattak. Ők lettek ott a vagány gyerekek. Ez az a kor, amikor 1-2 év elég sokat számít, és ugye 12 évesek között 14 évesen elég könnyű vagánynak lenni. Egy kis pia, elcsattant 1-2 pofon, tanárt megfenyegették, volt amelyiket meg is verték, meg persze dohányzás..stb. Ment itt minden. Aztán vége lett az iskolának, és az emberek elfelejtették őket.

Én abban a "szerencsés" helyzetben vagyok, hogy mindkettőjükről hallottam később.

Az egyik, úgymond az eszesebb, híres lett, még az újságba is bekerült. Bár csak a vezetékneve kezdőbetűjét írták ki a kereszt neve mellé, és azt, hogy feldarabolva találták meg egy kocsi csomagtartójába, de hát ez is valami.

A másik sráccal egy mostani kedves barátom (aki szintén évfolyamtársam volt) futott össze pár éve az egyik plázában. Ő még egy darabban volt, és munkája is volt. Nem is akármilyen: biztonsági őr volt. Beszéltek pár szót, és őszinte meglepetésemre a srác azt mondta, hogy tudja, hogy el*szta az életét, hogy nem tanult, nem ment tovább, nem ért semmihez, de akkor máshogy gondolta...mindenesetre nem volt elégedett az életével túlzottan.

Én viszont igen...mindkét sztorinál úgy éreztem, hogy van még igazság a Földön. Lehet rohadék vagyok, de megelégedéssel töltött el, hogy így végezték.

[ Szerkesztve ]

Disney Infinity adok-veszek-csere: https://goo.gl/2CPMqH