minden tudományos alaposság nélkül: mindig akkor / azután érzem magam a legjobban, vagy legnormálisabban (nem tudom mi a jó szó, de nem jóllakottság vagy élvezet szempontjából, hanem fiziológiailag), mikor eszem egy nagy darab vörös húst, lehetőleg nem csonttá száradtra sütve persze.
szóval a napi egyszer fél kiló marhahúsról is el tudom képzelni, hogy élettanilag jó.
