Kész örömmel fogadom az olyanokat, hiszen szeretetből ígérgetitek.

Kész volt az átirat, épp átnéztem, hogy minden stimmel-e, amikor lőn sötétség. Cirka másfél órám munkája ment veszendőbe.

Nálam az úgy működik, hogy jelentkezik a szereplő, életet követel magának. Csirek szólt, aztán Mecska is reklamált. Jól van, éljetek, megírtam őket. Jó volt oda, ahol eredetileg megjelent az írás, ide viszont át kellett dolgoznom. Írtam, elégedett voltam, aztán Mecska felborította az egészet. Mást mondott, másként viselkedett. Átírtam a részletet, folytattam tovább. Mecskának már megint nem felelt meg, másként akart viselkedni. Így ment ez végig.

Ha életet adok egy szereplőnek, a sorsát nem én határozom meg. Önállóan dönthet, szabadon élhet a mesében. Azt csinál, amit csak akar. Nos ezért nem pár perc egy rövidke történet írásba öntése. Átélem a mesét, én is ott vagyok benne. Figyelek, és leírom az eseményeket. Ha pedig a szereplőknek nem tetszik, nem átallanak reklamálni, lehurrogni. Nem tehetek mást, újra, és újra írom a fejezetet, történetet. Nem én vagyok a lényeges, hanem a szereplők. Ha megvonom tőlük az önállóságot, elvesztem jogomat ahhoz, hogy mesét írjak. Továbbra is azt szeretném, ha megbíznának bennem hőseim, és jelentkeznének olyanok is, akik még nem találtak rám.

A továbbiakban igyekszem előre dolgozni. Dolgozni, ezt mondtam? Hát munka ez? Inkább örömködés. Szóval előre dátumozva nyomom a szerverre írásaimat.
Ha kedd, akkor Vakegérke.

Tényleg köszi mindent, főleg az olyanokat.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)