Igen, ezzel én is egyet értek, hogy ezek már csak nevükben játékok, illetve talán abban, hogy a filmekkel történetekkel ellentétben cselekvési lehetőséget is teremtenek. És szerintem ez az a pont, amikor valami megváltozik az egyenletben, mert magát a konkrét "teremtő/cselekvő" energiát használjuk fel a digitális világban.

A hozzászólásod utolsó része rávilágít arra, hogy tulajdonképp a bejegyzésem egyszerre két dolgot is érint, amit én az írásban még nem választottam külön.

Az egyik az önmegvalósítás. Amit ezzel kapcsolatban írsz az szerintem is úgy van, és így végiggondolva, talán bizonyos szempontból most van rengeteg lehetőség van arra, hogy az ember megvalósítsa önmagát, azonban valami oknál fogva mégis kevesen teszik meg.

A másik amire pedig pont a Zelda világán keresztül gondoltam az egyfajta ilyen, vissza a természetbe, ősi ösztönökhöz, kihívásokhoz életvitel. Ebből a szempontból a mostani világ egyáltalán nem "felhasználóbarát". Sok sok évvel ezelőtt az élet elengedhetetlen részei voltak, olyan tevékenységek, amelyek ma jó esetben valódi, kevésbé jó esetben digitális formában kerülnek megélésre. Azonban igény mégis van rá, mert hobbiként valósulnak meg.

Engem talán ez a második téma foglalkoztat jobban, amellett, hogy biztosan lehetne a mostani világot is olyan formába terelni, ami az ember egyéni szabadságát is jobban elérhetővé teszi.

A kérdés az, hogy vajon egy átlagembernek milyen lehetősége van lebontani maga körül azokat a korlátokat, amelyek nem a saját maga, illetve a társai védelmét szolgálják (tehát az élni és élni hagyni elv érvényesül) de mégis ki tud teljesedni és helyet tud találni, ha nem is teljesen egyén specifikusan, de legalább egy sokakat érintő vággyal, belső hajtóerővel kapcsolatban. Leegyszerűsítve. Mi kell ahhoz, hogy ne csak digitálisan kalandozz, hanem a való világban is?

[ Szerkesztve ]

Best teaparty evaaaaaaaaa!